A Fejér Paktum Egyesület mai tanácskozásán a résztvevők arra próbáltak választ találni, milyen úton-módon lehetne a megye egynémely térségének, településének ijesztő lemaradásait orvosolni...

- Reális és jogos igény, hogy azoknak, akik Fejér bármelyik, hátrányokkal küzdő területén élnek, ne kelljen a megélhetés kedvéért elhagyniuk otthonaikat. Ne kényszerüljenek napi 12-14 órás ingázásra ne kelljen gyermekeiket óvodába, iskolába naphosszat idegenbe adniuk, orvosért, postáért, ügyintézésért fél napot utazniuk - kezdte megnyitójában dr. Balogh Ibolya, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke.

.

- Hiszen állandóan azt halljuk, hogy az Unióban mindenki ott boldoguljon, ott kapjon esélyt munkához, tanuláshoz, méltó élethez, ahol él! Az állam ezzel szemben a családi kis- és közepes gazdaságok helyett a nagybirtokoknak előnyös földbérleteket hirdet meg, a kis- és középvállalkozások helyett gigászi gumigyárakat támogat tíz- és százmilliárdokkal, a falusi turizmus helyett tóparti kaszinóvárosokról álmodik, küszködő térségekbe tervezett közutak építését halasztja el, a meglévő vasútvonalakat bezárja. Mi mást lehetne tenni hát, mint "paktumokat" kötni a gondokkal küzdő települések közt foglalkoztatásra, területfejlesztésre, együttműködésre, a tapasztalatok cseréjére? Dolgozzon hát a Fejér Paktum, mindnyájunk javára! - fejezte be megnyitóját a Közgyűlés elnöke.

Ezután Kelemen Tas, az egyesület vezetője az első szakmai előadás meghívottjának, Szepessy Zsoltnak, Monok polgármesterének adta át a szót, aki a szociális kártya bevezetésének indokairól és lehetséges jövőjéről beszélt:

.

- '89 után a rendszerváltoztatás kormánya tévesen azt hitte, hogy a munkahelyek tömeges elvesztése csupán átmeneti jelenség a kapitalizmus áldásainak tejes-mézes beáramlása előtt. Kidolgozott tehát egy szociális ellátási rendszert, de nem foglalkozott sem annak részleteivel, sem hosszú távú hatásaival. Így aztán kialakult a jelenlegi állapot, amikor is stabilan egymillió ember kap rendszeresen szociális támogatást, és lassan két nemzedék is felnőtt sok családokban anélkül, hogy a szüleit dolgozni látta volna.

Következményként a gyerekek némelyike a "segélyes" státuszt elfogadható életcélnak tekinti, a segélyen szocializálódott fiatal felnőttek pedig egyszerűen nincsenek tisztában a munkahelyi munkavégzés alapelvárásaival sem, ez kiderül a közmunkák során. Persze a segély amilyen könnyen jön, gyakran úgy is megy, italra, játékgépre, a gyereknek csipszre, kólára, a beosztás sok helyütt ismeretlen fogalom.

Azután pedig vagy az önkormányzatnak kell újra a zsebébe nyúlnia - ha nem akarja, hogy a gyerekeken csattanjon az ostor -, vagy a pénztelen családok a "kamatosokhoz" fordulnak. A kölcsönszerződés egyszerű, egy hónapra száz százalék, nemfizetéskor a következő végére négyszáz, aztán nyolcszáz. A behajtás pedig brutális. Prostitúcióra kényszerített gyereklányokról, tisztázatlan, halálos balesetekről szól a fáma...

.

Magyarán, közös pénzeink jelentős része jobb esetben a diszkontokat működtető külföldi multikhoz, rosszabb esetben kocsmárosokhoz, félkarú rablók üzemeltetőihez, legrosszabb esetben egyenesen az uzsoramaffiához vándorol. Miután utóbbiak ügyében hiába fordultam bármilyen hivatalos szervhez is, kispekuláltam a szociális kártya rendszerét, úgy vélve, hogy a "kamatosok" csak nem fognak tartós élelmiszerekkel is üzletelni...

A kártya ötletét egyébként az érintett családok nőtagjai közül meglepően sokan pártolják, a férfiak közül már kevesebben, a zugbankárokat pedig a különféle, igen heves támadások mögött sejtem. De, ahogy a segélynek a közmunkával való összekapcsolását is átvette tőlem az állam, úgy - azt gondolom és remélem - a szociális kártya is erre a sorsra juthat. Nem bánom, akár saját kezdeményezésnek is nevezhetik. A lényeg az, hogy békesség legyen a családokban, biztosabb háttér ahhoz, hogy a gyerekekből sikeresebb felnőtt, hasznosan tevékenykedő állampolgár lehessen. Ha pedig így a segélyek forintjai hatékonyabban lesznek felhasználva, az mindnyájunk javát szolgálja.

Ezután további, a foglalkoztatást, az energetikai önellátás lehetőségét, az élelmiszer-termelést és -értékesítést vagy az öko-rendszereket vizsgáló előadások hangzottak el.