Lőrincz L. László december 12-én (szombaton), délután 17 órától dedikálja könyveit Székesfehérváron, a Koronázó téri Alexandra Könyváruházban. Az íróval legutóbb akkor találkoztam, amikor kétkötetes könyvét, a „Portugál április” -t mutatta be városunkban. A Galaktika- és Arany Meteor-díjas alkotót akkor annyira megrohamozták rajongói, hogy közel egy órát kellett várnom arra, hogy beszélgethessek vele. (Az interjút alább olvashatják el.)

- Nagyon ritka, hogy egy író többféle műfajban is olyan magas szinten alkosson, mint Ön. Hogyhogy nem csak egyetlen területre koncentrál?

- Amikor ifjú koromban minden szabadidőmet az olvasásra fordítottam, két dolog ragadta meg igazán a figyelmemet: az egyik a keleti témakör volt, a másik pedig a tudomány és a fantasztikum világa. És egyszer csak megtaláltam mindkettőt, egyszerre, egyetlen könyvben. Ez pedig James Hilton „A kék hold völgye” –című csodálatos, fantasztikus műve volt, ami egy eldugott völgyben játszódik keleten. Ennek hatására döntöttem el, hogy író leszek, s e két műfajban, a keleti kalandok és a fantasztikus történetek bűvkörében születnek majd könyveim. És így is lett.

Lőrinz L. László Kenyában

- Valaki Lőrincz L. Lászlónak hívja, mások Leslie L. Lawrence-nek, illetve létezik még a Frank Cockney –elnevezése is. Miért e sokféle írói név?

- Először fantasztikus könyveket írtam Lőrincz. L. László néven, aztán áttértem a kalandregényekre is, amik már nem a sci-fi kategóriájába tartoznak, hanem a valódi élet misztikumát ragadják meg, s mind távoli, keleti országokhoz kötődnek, ahová gyermekkoromban is vágytam. Amikor kissrác voltam, elképzeltem, hogy ha majd nagy leszek, elutazok messzi-messzi tájakra és ezekről fogok írni.

Aztán nagy lettem és elutaztam és írtam róluk. Igen ám, de eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha az az olvasóm, akinek megtetszett egy fantasztikus regényem és megveszi egy másik művemet is, ami már teljesen más tárgyú és stílusú, akkor majd a falhoz csapja és azt mondja, hogy becsaptam, mert nem azt kapta, amit elvárt tőlem. Ezért szétválasztottam e két műfajt, hogy már a kirakaton keresztül is meg lehessen különböztetni őket. Így lett a magyar nevem a fantasztikumé, az angol pedig a világjáró kalandoré.

"A Kicsik" című könyvben látható e kép

- Lőrincz. L. Lászlót vagy Leslie L. Lawrence-t, keresik jobban az olvasók?

- Az eredeti elméletem mára már megdőlt, mert mindegyik könyvem hetvenezer példányban jelenik meg, s ugyanazok az emberek veszik meg mindkét típusút! Na, és ott van még Frank Cockney is, aki régen amerikai érzésű, kemény krimiket írt, pontosabban csak kettőt, mert a kiadó, mely felkért e műfajra, tönkrement. De lehet, hogy még visszatérek ezen a néven is.

- Melyik a kedvenc könyve?

- Az első kalandregényem, a Sindzse szeme, ami 1983-ban jelent meg. Igaz, előtte is írtam már ifjúsági regényeket -pontosabban már 1972-től-, de igazából 1983-ra teszem írói pályafutásom valódi kezdetét.

Az író fotója a "Kilenc csontfarkas" című könyvben

- Legújabb könyve, a „Portugál április” hogyhogy nem keleten játszódik?

- A kalandozós műveimre az a jellemző, hogy E/1-ben meséli el a főhős (azaz én) a történetet, s mellette több, állandóan felbukkanó mellékszereplők is vannak, akiket annyira megszerettek az olvasók, hogy arra kértek, írjak nekik is külön történetet. És volt egy közkedvelt szereplőm, Domingos de Carvalhó építész, aki ebben a kötetben mesél arról az időszakról, amikor még nem ismerte a főhőst. S mivel ő portugál, hát a helyszín is adva lett.

- Mikor jön legközelebb Székesfehérvárra dedikálni?

 - Csak novemberben, a következő kötetem megjelenésekor. Ez azokról a szerzetesekről fog szólni, akik elmélkedés közben olyan belső lázat tudnak megidézni magukban, amivel megemelik a testhőmérsékletüket és télen sem fagynak meg a hóban meditálva. De a többi részlet maradjon egyenlőre az én titkom…