A keleti egyházban a Vízkereszt a világot meghódítani akaró kereszténység legnagyobb eseménye. Ezért az ünnep liturgiáján is érződik a keleti életszemlélet: a pompa, a hódolat kinyilvánítása Krisztus előtt, aki a világ, az univerzum Ura és királya. Ezért a keleti egyháztól származik a Vízkereszt eredeti neve: Epifánia. A görög szó magyarul annyit jelent, mint az Isten színre lépése.

Ezt az epifániát, Krisztusnak ünnepi bevonulását a történelembe azzal teszi a liturgia még színesebbé, szemkápráztatóvá, hogy három evangéliumi eseményt mutat be: a különös csillag nyomában Betlehembe érkező bölcsek (Három Királyok) hódolatát,-a Jézus megkeresztelése közben megszólaló Mennyei Atyának ünnepélyes kijelentését: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok”, és a Kánai menyegzőt, ahol a bajba jutott fiatal házaspár iránti szeretetből megteszi nyilvános működésének első csodáját: a vizet borrá változtatja.

A vasárnapi szentmisére járó keresztények számára egyértelmű az Epifánia üzenete: életünknek, egyéni és közösségi sorsunknak egyetlen ura és eligazítója van: Krisztus, aki a mikro- és makrokozmosz motorja, és ahol ő megjelenik, ott Rend van és érvényesülnie kell az általa meghozott Törvényeknek.

 „Mert egyedül Te vagy a szent, Te vagy az Úr, Te vagy az egyetlen Fölség: Jézus Krisztus”.

Julianus aposztata, a „názáreti ács” ellen fellázadt fiatal római császár csatát vesztve a földön haldokolva beismerte, hogy mégis Krisztus nyerte meg a csatát: ”Győztél Galileai”.