Úgy tűnik, Warvasovszky Tihamér még mindig nem döntötte el, hogy pontosan melyik utat is válassza. Ahogy eddig is láthattuk már a közgyűlési közvetítéseken: soha sem szokott egyértelmű választ adni a hozzá intézett kérdésekre (például, hogy elégedett-e Csapó Csilla alpolgármester munkájával), most pedig egy meglepő nyilatkozatot tett közzé: sem pártlistán, sem egyéni választókerületben nem fog indulni a soron következő országgyűlési választásokon.

A Fehérvári Hírekhez is eljuttatott közleményében olvashatjuk:

„Sokáig meggyőződésem volt, hogy hasznára válik Székesfehérvárnak, ha polgármestere tagja az Országgyűlésnek. Előnynek tartottam, hogy városunk közelebb kerül a helyi önkormányzatok működését is alapvetően befolyásoló országos döntésekhez, és ezáltal segítheti, figyelemmel kísérheti, és közvetlenül számon kérheti az egyének és a helyi közösségek boldogulását.

Az elmúlt, válsággal is terhelt időszak azonban egyre inkább nyilvánvaló tette, hogy az ország egészét érintő döntéshozói szempontok gyakran nem esnek egybe a helyi közösségek szempontjaival és ez a központi és helyi érdekek ütközéséhez, nem egyszer szembenállásához vezet. A mostani, politikailag és gazdaságilag kiélezett helyzetben elképzelhetetlennek tartom, hogy egy település polgármesterének egyszerre mindkét oldalon állnia lehet.

Nem tudom, és nem is akarom megtenni, hogy a Parlamentben megszavazom a helyi közösségeket, civilszervezeteket és önkormányzatokat súlyosan érintő megszorító intézkedéseket, majd hazautazva, Székesfehérvár polgármestereként tiltakozom ugyanezen döntések ellen. … Ezért döntöttem úgy, hogy lemondok az országos „nagypolitikában” való részvételről: a soron következő országgyűlési választásokon sem pártlistán, sem egyéni választókerületben nem indulok.”

Örvendetes tehát a tény, hogy Warvasovszky Tihamér szeme végre felnyílt, és rájött arra, hogy a szocialisták által megszavazott drasztikus lépések az emberekre, s az önkormányzatokra olyan súlyos terheket rónak ki, amelyeknek beláthatatlan következményei lesznek, s ezért nem kíván szocialista képviselő lenni.

Ám ne feledjük – ez is csak holmi „látszat-rádöbbenés”! Mert, ha igazán hinne abban, mit e közleményben állít, akkor végkép szakítana a szocialistákkal (még mindig bent ül a szocialista frakcióban az országgyűlésben!), s nemcsak nyilvános „ál-visszavonulást” vinne véghez – előre elhatárolva magát a jogos „népharagtól”, amelyet az MSZP döntései generálnak, s megadva mégis az esélyt arra, hogy – a körülményektől függően – „néha azért” szocialista-barátnak mondhassa majd magát…