Kétszáz évvel ezelőtt, 1810. január 14-én, 18 óra 9 perckor megmozdul a föld Móron. A rengés epicentruma a Csókahegy nyugati oldalában volt, erősségét pedig (utólag) 5,4-esre sorolták be a Richter-skálán. A kastélyt nagyon megrongálta a rengés: az épület tetején lévő működő óra pontosan a rengés hatására állt meg 1810. január 14-én, 18 óra 10 perckor. Az óramű mellett lévő hatalmas díszkövek a földmozgás következtében leestek.

Az angolkert felőli szobák fala annyira megsérült, hogy a helységeket le kellett bontani, és újra kellett építeni. Megrongálódott továbbá egy tiszti szállásház, súlyos károkat okozott a földrengés az egyhajós kapucinus zárdatemplomban is, valamint komoly károkat szenvedett a móri magtár. Több lakóépület is megrepedt, a repedések közé beszivárgott a víz, s tavasszal összecsuklottak a házak.

A „Megyeháza urai” nem tudták, hogy mit tegyenek. A pesti Helytartótanács parancsba adta a helyszíni vizsgálatot, a megyei alispán, a főszolgabíró és alszolgabíró pedig szekérre ült, hogy megnézze a helyszínt.

.

„…Korona Főherceg Ferdinánd Vasas Regementjének…” főhadnagya felszólalásában röviden vázolta a szállás állapotát, amelynek „…megvizsgálására egy tisztviselő urat kiküldeni , és más qartélyokat rendeltetni kér…” „A’ Nagy Méltóságú Királyi Helytartó Tanács folyó esztendő Januar 30án 2052. szám alatt rendelni méltóztatik, hogy mivel a mostani földindulás által nagyon megromladozott Moóri Magazinumban az eleséget tartani nem lehet, hanem azt Veszprémben, az üres zsákokat pedig és a’ Hivatalhoz tartozó egyéb eszközöket pedig Fejérvárra kelletik vinni…”

A mentési munkálatokat nehezítette, hogy a férfiak többsége épp háborús szolgálatra volt beosztva. Így az asszonyoknak és a gyerekeknek is segédkezniük kellett a romok eltakarításában…

.

E földrengésről készült el az első magyarországi tudományos földrengéstani tanulmány, amely tartalmazza a világ első földrengéstani térképét is. E latin nyelvű dokumentumot most bárki megtekintheti a Lamberg-kastély Kisgalériájában – több más „földrengési emlékkel” együtt. A Táncsics Mihály Gimnázium és a Radó Antal Könyvtár és Művelődési Központ ugyanis egy kiállítást szervezett a móri földrengés 200 éves évfordulójának alkalmából a Lamberg-kastély Kisgalériájában.

A tárlatot Bódy László földrajztanár nyitotta meg, az erre az alkalomra készített prezentációjával, amely szerint: Mór környéke a Kárpát-medencei viszonylatban szeizmikusan aktívnak számít, mivel a Bakony és a Móri-árok között egy törésvonal húzódik. Az 1763-as komáromi földrengés után az 1810-es móri követelte a legtöbb (három) halálos áldozatot Magyarország történelmében. Manapság már nem volnánk szerencsések. Gondoljunk csak bele, mi lenne egy ilyen szintű földrengésnél a panelházakkal, amelyekben még gyúlékony anyag is bőven akad!

Fotó: Szakonyiné Beke Marianna

A kiállított kőzeteket Nagy Andrea gimnáziumi tanár, Bódy László földrajztanár, valamint az Alba Regia Barlangkutató Csoport ajánlotta fel, a szeizmográfot a Földrengéskutató Intézet adta kölcsön, a falon látható képek pedig a szervezőknek köszönhetőek.

A Radó Antal Könyvtár és Művelődési Központ munkatársától, Budai Edittől megtudtuk, hogy kiállításhoz kapcsolódóan január 21-én egy vetélkedőt is szerveztek általános- és középiskolás diákok számára a móri földrengés kapcsán, majd Dr. Kubassek János, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójának előadását hallgathatták meg az érdeklődők „Kőrösi Csoma Sándor nyomában, a Nyugati Himalájában” címmel.