Csapatunk már az első harmadban eldöntötte a Ljubljana elleni mérkőzést, s az 5-3-es győzelem azt jelenti, hogy különösebb izgalmak nélkül sikerült hozni a mai meccset, s a cél teljesült: a Volán hat fordulóval a vége előtt bejutott a rájátszásba. - Az Olimpija Ljubljana együttesében a nehéz anyagi körülmények miatt csak mutatóban maradtak meghatározó korongosok, ami alapvetően befolyásolta a Volán elleni bajnoki kilétét.

A több ifjúsági korú játékost felvonultató szlovének ellen – akik ráadásul csak három sorral érkeztek – az összeállítás alapján csak az volt a kérdés, mikor szerzi meg csapatunk a vezetést, ami kis híján a kezdés után össze is jött, ám Palkovics kapu mögüli beadását követően a ljubljanai Mitchellről a gólvonal felé pattanó korongot sikerült hatástalanítani Pintaric kapusnak. Hogy aztán nem sokkal később ismét tűzijáték alakuljon ki az Olimpija ketrece előtt, ám Ackeström lövése után nem a helyzet marad emlékezetes, hanem Mihály Árpád és az imént kis híján öngóllal nyitó Mitchell kakaskodása.

Közben Hocevar lövése azt mutatta, hogy a szlovének is képesek eljutni a fehérvári kapuig, de aztán a mieink gyorsan tudatosították a vendégekben, ki az úr a háznál. Öt és fél perc telt el a találkozóból, s a Volán megszerezte a vezetést. Palkovics jobb oldali átadását Bornhammar megszelídítette, majd a bal alsó sarokba küldte a pakkot. (1-0) S ha egy üzlet beindul. Másfél perccel később Sofron ugrott ki teljesen egyedül, ám a korong kissé hosszúnak bizonyult, így fiatal csatárunk már nem tudta azt a kapu felé irányítani, így ekkor még elmaradt az újabb találat.

Nem úgy Kóger Dániel helyzeténél, aki pillanatokkal később megduplázta csapatunk előnyét, midőn Nagy Gergő addig-addig húzogatott, míg tiszta helyzetben álló csatártársának tudott passzolni, aki nem is hibázott. (2-0) Hogy a csapatok sportszerűen küzdöttek, jelzi: az első kiállításra a 13. percig kellett várni, ekkor Mihály Árpádot rántották le, majd akadályozásért mehetett pihenni Muric. S ami külön öröm a harmadik gólunk mellett, hogy emberelőnyben született a 14. percben. Martz jobbról adott középre, s a kiválóan érkező Vas Márton elegáns mozdulattal perdített a jobb alsó sarokba. (3-0)

A harmad végén Ropret még megpróbált kozmetikázni az eredményen, de végül magabiztos hazai előnnyel vonulhattak pihenőre a csapatok. A középső játékrészben is ott folytatták a kék-fehérek, ahol abbahagyták, nevezetesen bátran támadtak, mentek előre, látszott, hogy miden mozdulatukkal a győzelemre és a lelkes közönség kiszolgálására törekednek. Ladányi és Nagy Gergő összjátékából két perc után meg lehetett volna a negyedik, de odalett a helyzet, ám pár pillanattal később már gólt kiáltott háromezer torok Nagy Gergő és Kóger Dani jóvoltából, ám hiába esett be a pakk a gólvonalon túlra, a videó megtekintése után – magas bot miatt - végül érvénytelenítették a fehérvári találatot.

A nyolcadik percben aztán derült égből villámcsapásként hatott a Ljubljana szépítő gólja, amit Alen kiállítása miatt emberelőnyben hozott össze Mitchell révén ellenfelünk. (3-1) A gól szemmel láthatóan felhozta a vendégeket, egyre több dolga akadt Satosaarinak, hiszen Ziga Pance, Henry, majd Mitchell is tesztelte a finn portásunkat, tegyük hozzá gyorsan, ekkor Sofron ült a büntetőpadon, tehát csak négy mezőnyjátékosunkkal kellett felvennie a harcot a szlovéneknek, de szerencsére ezt a két percet sikerült kivédekeznünk.

Aztán helyreállt a rend, átvette az irányítást a Sapa, s hiába tett meg mindent többek között Mihály Árpád is, a szerencse ebben a harmadban elpártolt a mieinktől. Szűk egy perccel a vége előtt Palkovics elől vitték el a védőket, aki távolról kitűnő lövést küldött kapura, ám Pintaric magabiztosan ölelte magához a pakkot, s ezzel véget is ért a középső húsz perc, amely valljuk be, kissé csalódást okozott. Érezhette ezt a Volán valamennyi játékosa, hiszen a záró játékrészre ugyancsak felpaprikázva érkeztek vissza az öltözőből a fehérvári kedvencek, akik nyomban nekirontottak ellenfelüknek, ám Mihály, majd Jobb lövését is sikerült blokkolnia a szlovén védelemnek, míg Kovács Csaba kapuvasánál a szerencse kerülte el újfent a mieinket.

Három perc telt a harmadból, s Tokaji nagyszerű indítása után Palkovics húzhatott kapura a jobb oldalon, de a kötényt sajnos nem ette meg Pintaric, ám szándékos korongkilövés miatt emberelőnybe kerültünk. Sőt, rövidesen Mitchell könyökhasználatért ülhetett le pihenni, így kettős emberelőnyhöz jutott csapatunk, s végleg eldönthette volna a nyitott kérdéseket. Már-már úgy tűnt, Mihályon és Palkovicson is átok ül ezen a meccsen, hiszen hiába dolgoztak rengeteget, a gól csak nem akart megszületni. Aztán amikor Henry visszatért, s négy az öt ellen is támadást tudtak vezetni a szlovének, sokan nem akartak hinni a szemüknek.

De a fantasztikus közönség végül begyötörte a negyedik hazai találatot: Mihály forgolódott viszonylag távol a kaputól, majd a Tokajitól visszakapott korongot kíméletlenül a hálóba bombázta. (4-1) Eldőlt! Ekkor már senkinek sem voltak kétségei, hogy a Sapa Fehérvár AV 19 hat fordulóval az alapszakasz vége előtt teljesítette a bajnokság előtt kitűzött célt, s bejutott az EBEL legjobb nyolc együttese közé, a rájátszásba. A meccsnek azonban még nem volt vége, Sofron lövését óriási bravúrral hárította Pintaric, s ezekben a percekben úgy tűnt, megszórja a hazai alakulat a vendégeket, de – nem így történt.

A harmad közepén a hátvéd Henry bukkant fel Satosaari kapuja előtt, de a gólt végül az idén nagy formában játszó Ziga Pance lőtte, ami keserűen hatott, de az álmok kapuját ezen az estén nem csukhatta be. (4-2) Már csak azért sem, mert Niklas Andersson ponttal debütált új csapatában: másfél perccel a vége előtt a baloldalon tört előre a svéd légiós, s nagyszerű beadását Palkovics a felső léc alá bombázta. (5-2) Nyolc másodperccel a vége előtt még Burke Henry egy kapu előtti kavarodásból beállította az 5-3-as végeredményt, majd következhetett az örömünnep, hiszen valóra vált az álom: történelmi tette hajtott végre csapatunk.

Mestermérleg: Jarmo Tolvanen, a Sapa Fehérvár AV 19 vezetőedzője:

- Természetesen a mai meccs előtt nagyon bíztunk abban, hogy a lefújás után a rájátszás résztvevőinek mondhatjuk magunkat, s örülök, hogy ez végül sikerült. Korábban is összejöhetett volna azonban a play-off elérése, de a lényeg, hogy egyfajta ünnepről beszélhetünk, ami valaminek a kezdete, nem pedig a vége. És ez a legfontosabb.