Szabad-e politizálnia az egyháziaknak? – erről kérdeztük Gyóni Andrást, a Ciszterci Szent István Gimnázium igazgatóját, aki már többször is szerepelt honlapunkon sajtótájékoztatói, s politikai állásfoglalásának kifejtése kapcsán. Gyóni András válaszát II. János Pál: „A világi hívők küldetéséről” – P. Szabó Ferenc jezsuita atya a Vatikáni Rádióban elhangzott jegyzetéből kiindulva fogalmazta meg.

„…1988. december 30-án jelent meg II. János Pál Christifideles laici (Krisztushívő világiak) kezdetű, szinódus utáni apostoli buzdítása a világi hívőknek az egyházban és a világban betöltött hivatásáról és küldetéséről”…

„Most a pápai dokumentum megjelenésének 42. pontra összpontosítjuk figyelmünket, amely a világi keresztények politikai szerepével foglalkozik. Hasznos lesz felidéznünk az egyházi tanítást e kérdésről, mert nagyon gyakran, főleg választások előtti kampány során, hallunk olyan kijelentéseket nem hívők részéről, hogy „az egyháznak tilos a politizálás”, sőt az egyik vezető politikus még a zsinat tanítására is hivatkozott, amikor egyes egyházi személyek éppen a zsinat, az egyház szociális tanítása alapján eligazítást adtak a híveknek. Lássuk tehát az egyház tanítását.”

„Mindenekelőtt tisztáznunk kell az „egyház” fogalmát. Amikor a kritikusok egyházat mondanak, általában a hierarchiát vagy a papokat értik rajta. Márpedig az egyházat minden megkeresztelt hívő alkotja. Most először lássuk, mit mond a pápai dokumentum (CL, 42) a világi hívők politikai elkötelezettségéről. II. János Pál, hivatkozva a zsinatra és a pápák korábbi tanítására , határozottan kijelenti:

„A világi hívők a személy és a társadalom szolgálatának …irányát követve, az evilági ügyek keresztény szellemű intézése során semmi módon nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről, vagyis arról a sokrétű és szerteágazó gazdasági, társadalmi, törvényhozói, irányítási és kulturális munkáról, amelynek célja szerves és intézményes módon a közjó előmozdítása. Amint a szinódusi atyák is többször megerősítették, mindenkinek és minden egyes személynek joga és kötelessége részt venni a politikai életben, bár ez különböző, egymást kölcsönösen kiegészítő formákban, fokozatokban és felelősségekben jut kifejezésre.”

A pápa ezután hangsúlyozza, hogy a személy és a társadalom érdekeit szolgáló politika alapvető ismérve a közjó keresésében rejlik. A közjó pedig magában foglalja mindazokat a társadalmi életfeltételeket, amelyek között az emberek, családok és társulások teljesebben és könnyebben érhetik el céljukat. A közjót célzó politikai tevékenység az igazságosságot védelmezi és igyekszik azt előmozdítani. A politikai hatalom gyakorlásában a keresztény szemlélet szerint alapvető a szolgálat szelleme, mert a hozzáértés és hatékonyság mellett egyedül ez képes a politikusok tevékenységét átlátszóvá és tisztává tenni.

Ez feltételezi a harcot a tisztességtelen eszközök és a hazugság igénybevétele ellen, továbbá kizárja a közösség vagyonának jogtalan felhasználását egyes személyek javára vagy párthívek megnyerése végett, a tömegtájékoztatás eszközeinek törvénytelen felhasználását hatalmi érdekek szolgálatára…

„Feladatánál és illetékességénél fogva az Egyház semmiképpen sem elegyedik a politikai közösséggel és nincs kötve semmilyen politikai rendszerhez, de jelzi is és oltalmazza is az emberi személy transzcendenciáját.”

Majd a pápa hozzáfűzi: „Napjainkban sürgető szükségességként és felelősségként jelentkezik, hogy a világi hívőknek tanúskodni kell a politikai tevékenységhez szorosan kapcsolódó emberi és az evangéliumi értékek mellett, melyek a következők. Szabadság, igazságosság, szolidaritás, hűséges és érdektelen, odaadó munka a közjóért, egyszerű életvitel és a legszegényebbek, legkisebbek elsőségben részesítése.”

Ez megköveteli a világi hívők részvételét az egyház életében és az egyház szociális tanításának ismeretét. Mindezekből világos a világi hívők politikai elkötelezettségéről szóló katolikus tanítás. De mit mondhatunk a papság, ill. a hierarchia feladatairól. Más pápai dokumentumokat is figyelembe véve le kell szögeznünk: éppen az említett szociális tanítás megismertetése és egy-egy konkrét társadalmi-politikai helyzetre való alkalmazása segítésére igenis feladata a hierarchiának és a papságnak, hogy nyilatkozzék akár körlevél révén, akár másfajta felvilágosítás által, ha a papságról van szó.

Természetesen, nem a mise alatti homíliában kell belebonyolódni a pártpolitikába. De mivel az egyház szociális tanítása az erkölcsteológia keretébe tartozik, igenis a lelkipásztoroknak felvilágosítást, irányelveket kell adniuk a hívőknek a helyes választáshoz. Ha demokratikus rendszerről van szó, az egyházi vezetésnek, miután kellő világnézeti és erkölcsi tájékoztatással szolgált, meg kell hagynia a híveknek a szabadságot a választáshoz. Az egyház nem kötődik semmiféle politikai rendszerhez, párthoz, természetesen a diktatúra eleve ki van zárva.

Ugyanaz a hit lehetővé tesz többfajta választást, ügyelni kell az egyes pártok tevékenysége mögött meghúzódó világnézetre: ha egy adott párt az ateizmus, a történelmi materializmus alapján áll, vagy ha kifejezetten a kereszténység, az egyház ellen dolgozva igyekszik nézetét a törvényhozásban érvényre juttatni, ilyen esetben a hívő keresztény nem adhatja „nyugodt lelkiismerettel” szavazatát az illető pártra.

 A világi hívőknek tehát tájékozódniuk kell küldetésükről, többek között politikai elkötelezettségükről, és ehhez ad részletes iránymutatást világiaknak, papoknak és püspököknek a Christifideles laici kezdetű apostoli buzdítás.”

Ne féljetek! – így bíztat minket II. János Pál pápa

Kapcsolódó cikkünk:

 http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=4536&Itemid=31

 http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=460&Itemid=31

 http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=4750&Itemid=31

 http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2775&Itemid=31