Január óta a Vidi NB II-es csapatának játékosa a belső védő és jobbhátvéd posztján egyaránt bevethető Papizsanszkij Artur, aki egy igazi világutazó, hiszen fiatal kora ellenére már játszott a brazil és az olasz bajnokságban, valamint próbajátékon volt a Deportivo La Coruna „B” csapatánál Spanyolországban. Legutóbb Barcson játszott, ahol 26 mérkőzésen lépett pályára.

- Igazi sportcsaládból származol, hiszen édesanyád (Natalia Papizsanszkaja) meghatározó alakja volt a 90-es évek magyar női röplabdájának. Te mégis labdarúgó lettél, hogy indult a pályafutásod?

- Megmondom őszintén, Anyu sosem erőltette, hogy röplabdázó legyek. Eleinte teniszezni és kézilabdázni jártam, kicsit későn – csupán 11 évesen – kezdtem el focizni. Öt évig Nyíregyházán fociztam, itt többek közt csapattársam volt Farkas II Balázs is a serdülőben. 16 évesen kerültem Újpestre, ahol az Ifi „A”-ban játszottam

- Innen Brazíliába kerültél. Milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtál?

- Így igaz, egy menedzser figyelt fel rám Újpesten és megkérdezte volna-e kedvem kipróbálni magam Brazíliában. Nem gondolkodtam sokat, örültem a lehetőségnek, még akkor is, ha ez egy nagy ugrás volt az ismeretlenbe számomra, hiszen semmit nem tudtam a brazil körülményekről. A másodosztályban szereplő Nautico játékosa lettem, de itt csupán 3 hónapig voltam, mert nem sikerült elintézni a megfelelő papírokat. Innen az első osztályú América FC-hez kerültem, ahol az U23-ban játszottam és tagja voltam az első csapat 24-es keretének is, de továbbra sem sikerült elintézni a munkavállalási engedélyemet, ezért a felnőtt csapatban nem szerepelhettem.

- Hogy alakult ezek után a pályafutásod?

- Brazíliában ismét felfigyelt rám egy menedzser és sikerült összehoznia, hogy részt vehessek próbajátékon a Deportivo La Coruna „B” csapatában. Óriási élmény volt a Riazor stadionban pályára lépni, még ha csak edzőmeccs is volt. Sajnos az itt töltött pár nap alatt kétszer is megsérültem, így végül nem jött össze a szerződés. Néhány hónapot ki is kellett hagynom. Miután teljesen felépültem az Olasz „C” ligába igazoltam a Melfi csapatához. Végül 2009-ben az NB II-es Barcs játékosa lettem.

- Fiatal korod ellenére rengeteg helyen megfordultál már. Melyik bajnokságban szerettél a legjobban játszani?

- A brazil bajnokság állt legközelebb hozzám, hiszen ott tényleg játsszák a focit. Az olaszok „robotolós” focit játszanak, ami nem túl látványos, viszont sokkal több energiát kivesz az emberből.

- Mi a véleményed az NB II-ről? Gyengébb vagy erősebb itt a színvonal?

- Sokan azt hiszik, hogy az NB II az egy gyenge bajnokság, de ez nem így van. Rengeteg képzett, jó játékos játszik a bajnokságban és nincs nagy különbség a csapatok között. Bármikor megverheti akár az utolsó helyen álló csapat is az élmezőny bármely együttesét.

- Fél + két éves szerződésed van a Vidivel. Milyen tervekkel vágsz neki a tavaszi szezonnak?

- Először szeretnék az NB II-es csapatban stabil helyet kiharcolni magamnak. Emellett bízom benne, hogy a Ligakupában is bemutatkozhatok. Célom, hogy bekerüljek az ország legjobb csapatába, a Vidibe.

- Milyen célkitűzéseitek vannak az NB II-es bajnokságban?

- Egyetlen célkitűzésünk van, hogy minél előrébb végezzünk a tabellán. Úgy érzem, nagyon sok tehetséges fiatal játékos alkotja ezt a csapatot, és ez látszódik is a felkészülési mérkőzések eredményein. Úgy gondolom ezt az eredményes formánkat át fogjuk tudni menteni a jövő héten kezdődő bajnoki nyitányra is.