A Megyeháza Dísztermében előbb rövid, ünnepi műsort hallgattak, néztek meg a képviselők, valamint a megjelent vendégek, megyei és városi vezetők – dr. Balogh Ibolya közgyűlési elnök mellett - többek között - Balsay István és dr. Tiborcz Péter megyei alelnökök, dr. Varjú Mihály megyei főjegyző, dr. Bóka Viktor Székesfehérvár jegyzője,dr. Molnár Krisztián megyei és dr. Merényi Zoltán fehérvári aljegyzők, Benkő Tibor honvéd altábornagy, dr. Simon László rendőr dandártábornok, Fülep Zoltán, a katasztrófavédelem alezredese és dr. Gelencsér József, az Államigazgatási Hivatal vezetője – és számos település polgármestere.

.

A műsorban a Nemzeti Dal hangzott el Simon Péter előadásában, majd a szabadbattyáni Sárrét Néptánc Együttes adott elő egy verbunkost, végezetül Weiner Laó Csárdás és Rókatánc című műveit az Alba Regia Vonós Quartet tolmácsolta.

 A műsort követően dr. Balogh Ibolya mondott ünnepi köszöntőt. Beszédében kiemelte azt, hogy március 15-e nemzeti jelkép, 1848 óta magyarságunk szimbóluma. Egyike azon kevés nemzeti ünnepünknek, ami mögé mindannyian, teljes szívvel fel tudunk sorakozni. Nem megosztó, hanem összekovácsoló erejű.

Március 15-e nemzetünk történelmének legszebb napjait idézi, és azokat a cselekedeteket és eszméket, amelyeket hazánk minden polgára magáénak vallhatott 1848-ban és napjainkban is. Ma 1848 jól ismert hőseire és a névtelenek sokaságára emlékezünk - mondta. Emberekre, akik hinni mertek egy szebb, szabadabb jövőben, és azokban a sorsfordító – ma már úgy mondjuk -, történelmi napokban a helyén volt a szívük és az eszük.

.

Mert nem elég a forradalmi hevület, nem elég csupán nagyokat mondani, nem elég, ha valaki látja a problémát, de rossz válaszokat ad az egyébként égetően fontos kérdésekre - hangsúlyozta a megyei közgyűlés elnöke. Intellektus nélkül ugyanis nem mehet végbe - történelmi léptékkel mérve is helyesnek gondolt - radikális változás! - folytatta.

A márciusi ifjak nem voltak híján a hevületnek és a felelősségteljes, okos gondolkodás sem hiányzott egyéniségükből. 1848. március 15-e utat nyitott az átalakulásnak, a polgári társadalom, a modern nemzetállam létrejöttének. Megteremtette a polgári Magyarország alapjait, a jogállamiságot, a törvény előtti egyenlőséget. Egy büszke, többre hivatott nemzet álmodni mert, és ezt az álmot valóra is tudta váltani: okosan, bátran, keményen, megalkuvások nélkül. Polgárai hinni kezdtek saját magukban, egymásban, és egy nemzet közös erejében. Történelmet írt a magyarság: piros, fehér, zöld történelmet.

A ’48-as forradalom és szabadságharc leverését követő emberöltők során többször próbálták március 15-e emlékezetét eltörölni, és nemzetünket letéríteni arról az útról, melyet a márciusi ifjak jelöltek ki mindannyiunk számára. De nem lehetett. Az 1848 óta eltelt 162 esztendő alatt mi magyarok többször is megélhettünk olyan időket, amikor a kivívott szabadságjogokat újra semmibe vették, amikor az emberi méltóságot lábbal tiporták, amikor a szabadság nem volt más, mint mélyen a lelkekben eltemetett, elfojtott, de egyre intenzívebben parázsló vágyakozás.

.

Az emlékezés lángja mindig újjáéledt, és képes volt újra és újra visszaadni a hitet, képes volt lelkesíteni, bátorítani még a legnehezebb időkben is. Gondoljunk csak 1956 eseményeire, amikor a forradalom első óráiban országszerte felzendült a Nemzeti Dal. 1848 örökségére támaszkodva, önmagában bízva, egy nemzet ismét álmodni mert: valódi szabadságot, polgári társadalmat, nemzeti önbecsülést, méltóságot. 1956-ban egy régi-új nemzet született, amely emelt fővel, büszkén jelent meg Európa és a világ történelmi színpadán.

De ugyanezzel a mámorító, 48-as érzéssel volt átitatva 1989 minden eseménye, a rendszerváltozás összes pillanata is. Sajnos ez a mámor néhány év alatt elillant. Dr. Balogh Ibolya ezt követően kijelentette: több mint másfél évszázaddal a ’48-as események és 20 évvel a rendszerváltozás után fel kell tennünk önmagunknak és egymásnak a kérdést: Vajon ilyen hazáért haltak-e hősi halált a márciusi ifjak? Képesek voltunk-e továbbvinni ’48 eredményeit, habitusát? És legfőképpen, mi tudunk-e, képesek vagyunk-e történelmet írni: piros, fehér, zöld történelmet? Fájdalmas a számvetés - állapította meg a szónok, hiszen ma egy csalódott, hitehagyott, büszkeségében megtépázott nemzet képe rajzolódik ki előttünk.

Elszegényedett, a napi gondokban megfáradt családok, növekvő munkanélküliség, nehéz helyzetben lévő települések, bizonytalanság, a nemzeti érzések tudatos elnyomása, a nemzeti érdekérvényesítés teljes hiánya, a lemaradás jellemzik ma az egykor büszke Magyarországot. Az elmúlt évek eseményeit szemlélve sokan joggal érezhetjük úgy ebben a hazában, hogy már gyermekeink, sőt unokáink jövőjét is a mélybe rántották, elzálogosították. S tették ezt éppen azok, akik néhány évtizede még a beteg, kommunista ideológiára hivatkozva, ma pedig a piacgazdaság mindenhatóságára és saját meggazdagodásukra fölesküdve sokadszor rabolják el mindenünket. S nem csak a pénzünket, a közös nemzeti vagyont, még a lelkünket is akarják.

De ebbe most beletörik a bicskájuk - szögezte le a szónok, majd így folytatta: a mai ünnep éppúgy nemzeti létünkről, mindannyiunk sorsáról, a jövőnkről szól, mint 1848-ban. Nem tékozolhatjuk tovább a márciusi ifjaktól kapott örökséget. Vissza kell szereznünk önbecsülésünket, méltóságunkat és hitünket abban, hogy igenis egy tehetséges nemzet vagyunk; remek adottságokkal megáldott földön élünk, és vannak még rejtett szellemi, lelki tartalékaink ahhoz, hogy újjáépítsük düledék hazánkat.

És van elég erőnk ahhoz is, hogy összefogjunk és elkergessük, majd elszámoltassuk azokat, akik ellopták legszebb, '48-as, '56-os és '89-es álmainkat! Sorsfordító időket élünk, ne féljünk a szavaktól: történelmi időket. Néhány hét múlva Magyarország életében új korszak köszönthet be. Eljött a pillanat, amikor mindnyájunkra szükség lesz ismét! Itt az idő, hogy közös ügyeink érdekében összefogjunk. Itt az idő, hogy ’48 eszméihez hűen, ne azt nézzük, ami elválaszt bennünket, hanem mindazt, ami összeköt! Itt az idő, hogy visszataláljunk arra az útra, amelyet a márciusi ifjak tapostak ki számunkra.

.

„Itt az idő! Most vagy soha!” – talán sosem hangzott ez a sor ilyen időszerűen, mint ma. Most még visszaránthatjuk Magyarországot abból a gödörből, melybe az elmúlt években került. Most még itt az utolsó esély arra, hogy visszataláljon az ország a polgári fejlődés útjára. De ehhez mindannyian kellünk! Itt az idő, hogy valóra váltsuk közös álmainkat, hogy valóra váltsuk a márciusi ifjak álmait! Itt az idő, hogy nem egészen 30 nap múlva, majd a választásokat követő küzdelmes, országépítő időszakban történelmet írjunk. Piros, fehér, zöld történelmet! - fejezte be ünnepi beszdét dr. Balogh Ibolya, aki ezt követően - a megye közgyűlésének határozatai alapján - díszpolgári kitüntetéseket és egyéb díjakat, elismeréseket adott át.

A Közgyűlés határozatai szerint a Fejér Megye Díszpolgára kitüntető címet adományozta:

 Mihály János úrnak, Fejér megye közbiztonságáért, a lakosság szolgálatában hosszú ideig végzett kimagasló tűzoltói, vezetői, közösségteremtő munkájáért. Sobor Antal úrnak, kimagasló tanári munkájáért, írói tevékenységéért, a megye szellemi életében, közéletében játszott rendkívüli szerepéért. (A díjat - betegsége miatt - felesége vette át helyette.) Dr. Horváth János úrnak, a magyar demokráciáért tett erőfeszítéseiért, kiemelkedő törvényhozói, tudományos, közgazdasági és kultúraközvetítő tevékenységéért.

A Dr. Berzsenyi Zoltán Díjat adományozta:

Dr. Bucsi László úrnak, kimagasló gyógyítói, vezetői, oktatói tevékenységéért, példamutató orvosi magatartásáért. Dr. Somos István úrnak, kiemelkedő háziorvosi munkájáért, a rábízott betegekért vállalt áldozatkész erőfeszítéseiért. A Fekete János Díjat adományozta: Szabó György úrnak, kimagasló agrárszakmai munkájáért, az oktatásban, képzésben végzett személyes és irányító-szervező tevékenységéért, társadalmi szerepvállalásáért.

A Marosi Arnold Díjat adományozta:

Baltási Nándor úrnak, kimagasló papi munkájáért, példamutatásáért, közösségteremtő lelkesedésért, a nemzet helyi értékeinek mentésében mutatott kiemelkedő szervező tevékenységéért. Sajtos József úrnak, pedagógusi, nyelvészeti tevékenységéért, a kultúra, a hagyományok, a nemzeti értékek védelméért és ápolásáért.

A Németh László Díjat adományozta:

Fekete Györgyné asszonynak, kimagasló óvodapedagógusi valamint vezetői munkájáért, továbbá áldozatos közéleti szerepvállalásáért. Gyóni András úrnak, a megye korszerű és eredményes középfokú oktatásában, nevelésében végzett kimagasló munkájáért, pedagógusi példamutatásáért.

A Pápay Ágoston Díjat adományozta:

Ihászné Albert Anna asszonynak, kiemelkedő pedagógusi és gyermekvédelmi munkájáért, példamutató önképzéséért, résztvevő és áldozatkész közösségi szerepvállalásáért. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat fehérvárcsurgói csoportjának, a szociális munka, elesett embertársaink megsegítése terén végzett kiemelkedő munkájukért.

A Salamon Lajos Díjat adományozta:

Mező Erzsébet úrhölgynek, kiváló rendőri munkájáért, kiemelkedő szakmai teljesítményéért, Fejér megye polgáraiért végzett önzetlen tevékenységéért.

A Széchenyi Viktor Díjat adományozta:

Csobán Zoltán úrnak, települése és a megye életének sokirányú fejlesztéséért, közéleti szerepvállalásáért, példamutatóan innovatív szellemiségéért. Gulyás József úrnak, a megye rábízott úthálózatának megóvásáért, a közlekedés biztonságáért végzett munkájáért, valamint példamutató közéleti szerepvállalásáért.

A Terstyánszky Ödön Díjat adományozta:

Szalma János úrnak, a megye sportéletében, a kézilabdasport felvirágoztatásában és megerősítésében szerzett érdemei elismeréseképp. Varga Lászlóné asszonynak, három évtized fáradhatatlan és szenvedélyes pedagógusi és sportszervezői munkájának elismeréseként.

A Vörösmarty Mihály Díjat adományozta:

Czanik Béla úrnak, önfeláldozó lelkészi munkájáért, tudományos igényű helytörténeti gyűjtő- és kutatómunkájáért, közösségi feladatvállalásáért. Komlósi József úrnak, kiemelkedő szakmai és könyvtárigazgatói munkájának elismeréseként, a megye egyik fontos kulturális bázisának sikeres vezetéséért és fejlesztéséért.

A Wekerle Sándor Díjat adományozta:

Spergel Lajosné asszonynak, a német nemzetiségi kultúra ápolásáért és a hagyományok átörökítéséért folytatott kitartó és hozzáértő munkájáért.

Végezetül Fejér Megye Közgyűlésének elnöke Elnöki Elismerő Oklevelet adományozott:

Zsákai Lajos úrnak, a dunaújvárosi tűzoltóság kötelékében több mint másfél évtizede végzett, kiemelkedő szakmai munkájáért.

A díjak átadása és a rövid fogadás után a résztvevők átvonultak a megye és a város közös ünnepségére a Petőfi térre.