- Más találkozókon sem szokott több helyzetünk lenni, ám akik ezúttal gólt lőhettek volna, nem tudták feltenni az i-re a pontot. Összességében talán egy picivel többet kellett volna tennünk a győzelemért. Valami hiányzott a csapatból, s emiatt nem győztünk. Ez a két pont veszteség még sokba is kerülhet a végelszámolásnál. Nekünk, mint domináns, jobb csapatnak nagyobb iramot kellett volna diktálnunk, partdobásokat, rögzített szituációkat gyorsabban kellett volna elvégeznünk.

Ezzel is lehet pörgetni a játékot, illetve hibára kényszeríteni, nyomás alatt tartani az ellenfelet. Ha a kidolgozott négy-öt ziccerhelyzet nem elég a gólhoz, akkor nyolcat-tízet kell teremteni. Gyorsan hozzáteszem azonban, hogy a pontvadászat nem egy mérkőzésből áll, tehát nem kell pánikba esni. Tovább kell dolgoznunk, keményen, úgy ahogy eddig, lesznek még szerencsés pillanataink. Ha ezt a mostani Honvédot nézem, egy közepes csapat ellen ikszeltünk, s ez most nem annyira az ő kritikájuk, mint inkább a mienk.

- Éreztek mentális terhet amiatt, hogy mindenki győzelmet, bajnoki aranyat várna tőletek?

- Azt gondolom, egy profi játékosnak fel kell tudni dolgozni az ilyen terhet, s tudomásul kell venni, hogy a jelenlegi Videotonban minden mérkőzésen, mindenkinek a maximumot kell nyújtania. Én mindenkit alkalmasnak tartok arra a csapatban, hogy ezt megtegye, máskülönben nem kerülhettek volna ide. Mindemellett nekünk sosem arra kell figyelnünk, hogy a riválisaink mit csinálnak, a saját belső motivációnkra kell odafigyelni, a saját játékunkra kell koncentrálni és mindig mérkőzésről mérkőzésre készülve haladni előre.

A többi kiderül a végelszámolásnál. Most a Szombathely a következő „akadály”, amelyet sikerrel kell vennünk. Két védőnk is hiányzik majd a következő fordulóban, hiszen Lipták és Elek is „kipontozódtak, de egy jó csapat megoldja az ilyen helyzeteket is. Szerintem megvannak a megfelelő helyettesek, akik odateszik majd magukat és velük is ki tudjuk harcolni pénteken a három pontot érő győzelmet.