Craig Short azt nyilatkozta a mérkőzés előtt, csapata, a Ferencváros, a következő két meccsén, a Videoton ellen idegenben, majd az Újpest ellen az Üllői úton, négy pontot szeretne gyűjteni. Nem kell ahhoz különösebben vájtfülűnek lenni, hogy ki-ki megértse: a Fradi egy pontért, egy döntetlenért jött Sóstóra.

A játékban, a hadrendben ez nem okozott különösebb meglepetést, legfeljebb azok csalódtak, akik a Ferenczi-Elding párostól vártak némi akciót – nem jutott rá energia, a vendégcsapat játéka kimerült a játék tördelésében, az időhúzásban, a gól elkerülésére tett erőfeszítésekben.

 Hogy ennek a Videoton mennyire találta az ellenszerét? Azt gondoljuk, különösen az első félidőben, jól, sőt helyenként nagyon jól játszott a Vidi. A támadók közül ezúttal Nikolics előtt adódott a legtöbb lehetőség, de Farkas II Balázs, vagy Andics lábában, Sándor György fejében is benne volt a gól.

Aki nem látta a mérkőzést, egy pillanatig se higgye azt, hogy a támadók a jó lehetőségnél is jobbat kerestek, esetleg túljátszották a helyzeteket: nem, egyszerűen csak – talán a tét, talán a koncentráció, talán a rutin hiánya miatt – a helyzetek végén nem sikerült az i-re a pontot feltenni, sorra maradtak ki a lehetőségek.

Tegyük azt is hozzá, Megyeri, a Ferencváros kapusa nagyon jó napot fogott ki, és inkább számtalan, mint számos alkalommal, bravúrral mentette meg kapuját a góltól. Helyzetei alapján győzelmet érdemelt volna a Videoton, a pontosztozkodás a mérkőzésen gyakorlatilag végig csak védekező Ferencváros számára hízelgő.

Csapatunk az egy ponttal, továbbra is listavezető, a Videoton előnye két pont a címvédő Debrecen előtt.