A Vidi játékával szemben talán csak annyi kritika lehetett, hogy a sokgólos ékek a befejezéseknél nem voltak elég kihegyezettek, de ennek ellenére volt annyi helyzetünk, amiből akár két, három góllal is fordulhattunk volna, mert az Újpestnek az első félidőben egyetlen, kapura veszélyes próbálkozása sem volt.

Nem véletlenül cserélt a szünetben Mészöly Géza két posztra is: Kovács, de főként Tóth Norbert beállításával jobb lett a csapata játéka. Bár, sajnos hozzájárult ahhoz, hogy az Újpest feljavult, hogy a Videoton nem futballozott olyan jól, mint az első félidőben. A mérkőzésnek ebben a periódusában, a mezőnyben a vendégcsapat játszott némi fölényben, de még ekkor sem volt olyan akciója, amely veszélyeztette Sebők kapuját.

Fatális balszerencsével kaptunk gól, Vasiljevic fejese éppen ott pattant meg, ahol a kapu előtti területen a fű és a saras, földes rész találkozik: a labda „sebességet váltott”, becsapta Sebőköt és a hálóba került. A váratlan, előzmény nélküli egyenlítés után erősített a Vidi, és csapatunkban benne is volt a gól az utolsó bő negyedórában.

Szakályt a büntető területen belül szabálytalanul szerelte Kovács, és a fiatal középpályásnak volt még egy gyanús kiugrása, amely a tribünről úgy tűnt, szabadrúgást ért volna a tizenhatos vonala elől. Vujovicsnak is volt két lehetősége, de egyik sem talált kaput. Maradt a döntetlen, amely a játék képe alapján reális – de ebben a meccsben több volt, benne volt a győzelem.

Közben a nagy ellenfél, a Debrecen is döntetlent játszott, így maradt az ez pont hátrányunk a címvédővel szemben. Az utolsó fordulóban a Videoton FC-nek elsősorban matematikai esélye maradt a bajnoki címre – de az maradt!