Külön elismerés illeti – tette hozzá – Szentes Lászlót, a megyei védelmi iroda vezetőjét, aki az egyébként tőle megszokott hozzáértéssel és lelkiismeretességgel végezte a teendőit. Szerencséje a megyének – folytatta -, hogy a vészhelyzeti felkészüléseket eddig is mindig komolyan vette mindenki, akinek a feladatai közé tartozik, és hogy az önkormányzatnak kivételesen jó a kapcsolata minden közreműködő szervvel.

Ez annál is fontosabb volt – jegyezte meg, mivel Fejér – a katasztrófavédelem országos parancsnokának minapi, személyes értékelése szerint – az ország 2-3. legveszélyeztetettebb területének volt tekinthető az árvíz során.

 Ezután az események részletezésére tért át az elnök asszony. Bakonycsernye, a Gaja csaknem egész vízgyűjtő területe, Bodajk, Fehérvárcsurgó, Bicske, Gyúró, Tordas, Martonvásár, Vál, Kajászó, Baracska, sőt Székesfehérvár is veszélyben forgott, megszenvedte az áradatot. Eddig 73 házat kellett homokzsákokkal védeni, 3 dőlt össze, 44 főt kellett eddig kitelepíteni, és mintegy 60 000 homokzsák került kihelyezésre. 13 településen folyik 24 órás, jelentős védekezés, de szerencsére személyi sérülés eddig nem történt.

.

A lezúduló víz tömegét jellemzi, hogy a megáradt Gaja annyi vizet hordott, mint nyugodt időszakában a Tisza, hogy mindhárom nagy tározónk – a csurgói, a pátkai és a zámolyi – dugig van vízzel, a Velencei-tó vízmennyiségének felét tartják. Az árhullám levonulóban van – fejezte be -, most Sárbogárd táján várható a tetőzés, de ez már kezelhető lesz.

Ezután dr. Csonki István, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője azt hangsúlyozta, nekik egy nagyobb, Fejér, Veszprém és Tolna megyére kiterjedő vízgyűjtő terület összehangolt védelméről kellett és kell gondoskodniuk. Ha valahol Veszprémben hatalmas esőzés indul – ahogy az első három napra jellemző volt most is -, akkor nekik már arra kell készülniük, hogy ez megérkezik Fejérbe, majd Tolnába is.

Soha nem látott intenzitással híztak a vizek – folytatta -, az évtizedek óta nem is egészen kész (szigetelés, műtárgyak, karbantartó utak és egyebek hiányoznak) csurgói tározó például a szokásos szint kétszeresére telt fel napok alatt. 300 centiméteren szoktuk tartani – mondta -, de most olyan iszonyú árral jött a Gaja, hogy kénytelenek voltunk 650 centiméterre feltölteni. Szerencsére kitart, és 11 millió köbméter vizet tart meg Székesfehérvár fölött! A pátkai tározóból szerencsére néhány hete pótolták a Velencei-tó vizét, így az is tudott fogadni az árvízből, no és a még „felavatatlan” zámolyi tározó is mindjárt élesben vizsgázhatott.

Lássa tisztán mindenki – mondta az igazgató -, hogy a térséget ezek a tározók mentették meg a katasztrófától. Ennek ellenére az igazgatóság területére javasolt további záportározók ügye évek óta nem éri el a döntésre hivatottak ingerküszöbét. Pedig most bebizonyosodott, hogy egy-egy ilyen létesítmény már akár egy árvíz alkalmával is megtérülhetne…

Sajnálatos az is – tette hozzá -, hogy azt a rengeteg, sokféleképpen hasznosítható, drága vizet például (11 millió köbméter!), ami a csurgói tározóban van, szigetelés híján nem lehet megtartani, le kell majd engedni. Pedig pályáztak már a kétmilliárdos beruházásra, de elutasították őket… A vízszintek kedvezően változnak, és Sárbogárdnál sem várható olyan magasság, ami bármilyen gondot okozhatna – fejezte be.

További kérdésekre válaszolva elhangzott még, hogy Bakonycsernye régóta áhított vízrendezése megvalósulásába a megyének legfeljebb akkor lehet bármilyen beleszólása is, ha a megyék kezéből négy éve kivett területfejlesztési tanácsok visszakerülnek döntési helyzetükbe, és biztosítják nekik a megfelelő forrást.

Az előző kormány döntése alapján ugyanis mindez most az illegitim regionális szervek hatásköre. Hozzátette még az elnök asszony, hogy a katasztrófavédelem országos parancsnoka tájékoztatása szerint egyébként sok helyen az önkormányzati vezetők a pillanatnyilag elérhető kárenyhítési lehetőségeket sem ismerik kellően, ezen a téren is jelentős felvilágosítás lenne célszerű.

Csonki István elmondta, hogy a „leeresztés” folyamata hosszú és bonyolult „játék” lesz, hiszen egyszerre kell figyelniük rá, hogy a Balaton, a Velencei-tó és a Mecsek felől érkező vizek mind apadjanak, és persze közben minél inkább sikerüljön menteni a veszélyeztetett értékeket is. A védekezés és a későbbi helyreállítás költségei ma még nem ismertek pontosan, ahogy az sem, hogy a vízügy védművei, műtárgyai, berendezései milyen kárt szenvedtek. De például csak az maga, hogy az orkán elpusztította a Balatoni vízjelzőket, körülbelül nyolcmillióba kerül.

Ezzel együtt sem aggódik a kiadásaik miatt – tette hozzá -, hiszen azokat eddig is mindig fedezte a költségvetés, erre bizonyára most is meglesznek a források. Más kérdés – tette hozzá – hogy az önkormányzatoknak az apadás után is jelentős kiadásaik lehetnek például a pangó vizek elvezetésével, fertőtlenítésével, az elkerülhetetlennek látszó szúnyogirtással és egyebekkel…