Képzeljünk el egy kicsiny, eldugott falucskát, ahová – az ottlakókon kívül – csak véletlenül téved el az ember. Ez pedig megesik akkor, ha az erdőket járjuk – gyalogosan vagy gépkocsival -, s a kanyargó úton nem az eredeti terv szerinti elágazásnál fordulunk le.

És milyen jól járunk, ha így teszünk! Legalábbis, ha az „eltájékozódás” miatt Bakonykútiban találjuk magunkat. Itt ugyanis még az utcák is olyanok, mintha egy mesekönyvet lapozgatnánk.

.

A falucska a Kelet-Bakony hegység lábánál, a Burok-völgy természetvédelmi terület mentén, csodálatos természeti környezetben fekszik. S ebbe a miliőbe olvadnak be a faragott kapus házak, a rönkfából készült játszótér, s az óriási köztéri faszobrok. (Megjegyezendő, hogy itt még a Polgármesteri Hivatal előtti szemetest is „finom fával” díszítették!)

„A mai rohanó világban egyre több embert ragad meg a gyönyörű természeti környezet, s rendezett falunk, amely a mai napig megőrizte eredeti településszerkezetét, és építési hagyományait.” – nyugtázta elégedetten meglepett tekintetünket a helyi polgármester, Marics Józsefné, amikor Bakonykúti szobrait csodáltuk.

Majd elárulta, hogy több olyan öreg fát is kivágásra szántak tíz évvel ezelőtt, amely vagy erőteljesen elkorhadt, vagy veszélyesnek minősült a villanyszolgáltatás miatt. A kivágás elrendelésekor azonban az egyik Bakonykútiban élő család elmondta, hogy ismer egy mestert, aki az ország több területén is faragott már köztéri szobrot az élő fából (pontosabban: az élő fába). Kérjék fel őt arra, hogy e falut is díszítse fel ekképpen.

.

Az ötlet pedig megtetszett az önkormányzat képviselő-testületének, s az említett művészt, Bálint Józsefet meg is bízták a munkával. A fafaragó nem kért tiszteletdíjat, csupán csekély költségtérítést – ahogy máskor is.

Ez azt jelentette, hogy az Önkormányzat, valamint a Bakonykúti Községért Közalapítvány biztosította étkezését és szállását, ha Bakonykútiban dolgozott – mivel nagyon messze lakott - illetve az itt lakók is vittek neki inni-enni, ha a tűző nap alatt kellett faragnia.

„Nagyon örültünk annak, hogy a művész elvállalta a munkát, mivel településünk egyik fő célkitűzései között szerepel, hogy megőrizzük mindazon értékeket, amelyek miatt vonzónak tartják az emberek Bakonykútit.” – mondta a polgármester asszony.

Bálint József egyébként Jenőn lakik, s fel is kerestük, hiszen nagyon kíváncsivá tette szerkesztőségünket az, hogy nem kért tiszteletdíjat e több évig tartó munkáért – sem itt, sem másutt -, s mindemellett tényleg műterembe való alkotásokat hoz létre. Első kérdésünk tehát erre vonatkozott, mire elmondta, hogy azért „nem árazza be” munkáit, mivel inkább örömforrásként éli meg az alkotást! Úgymond: ez a hobbija.

.

Bakonykútin olyan szobrokat készített, amelyek jellemzőek a vidékre, illetve helyi emlékeket elevenítenek fel. Ilyen például az „Almalopó Fiú” (merthogy mindegyiknek neve is van). Ennek történetét a falubeli nyugdíjasoktól tudta meg, akik elmesélték neki, hogy gyerekkorukban almát loptak egy nagy kertből, s az ingükbe csomagolva próbálták elrejteni a tulajdonos elől. Így tehát szinte az ő „emlék-kivetülésük” e szobor.

A „Vízhordó Kislány” alakja a Petőfi utcába került. Ennek oka, hogy régen a faluban csak ott volt víz, s onnan hordták az asszonyok a fejükön a kannákat. A „Hazatérő” egy fiút ábrázol, amely nagyapjához rohan. E szobor ott áll, ahol egykoron a gyermekek várták esténként a mezei munkáról hazatérő apjukat, nagyapjukat.

S ugyanilyen okból faragott „Bibliás Asszonyt” a templomhoz (ezt Gizi néninek nevezte el a Polgármesteri Hivatal). A „Hazatérő” egyébként az egyetlen, amelyet otthonában faragott ki. Az „eredeti” fa ugyanis annyira tönkrement, hogy új alapanyagot kellett felhasználni hozzá. – Viszont mindenképpen meg akarta valósítani az elképzelt mintát.

Fotó: Temesvári Márta

Az egyik legkülönösebb alkotás a „Remetefa”, amely egy fatörzsnél álló remetét ábrázol őzikével az egyik oldalán, és kíváncsi bagollyal a faragott faágak között.

„Belenézek a fába, és már látom is, hogy mit lehet belőle kihozni.” – nyilatkozta a művész, aki azt is elmondta, hogy szinte csak a magyar kultúrára jellemző formákkal foglalkozik. Kifejezetten szereti a pásztorok, népviseletbe öltözött asszonyok, ősi magyar állatok megjelenítését.

Bakonykúti szobrait kizárólag kézi vésővel és kalapáccsal készítette el, így elég lassan ment a munka, ám az eredmény annál tökéletesebb lett. – És szerinte ez a lényeg…