Az összefüggésekből kivehető, hogy Jézus pihenőnapot tervezett apostolai számára. Ebből azonban nem lett semmi, mert a nép megtudta, hogy a Mester ott tartózkodik közelükben, és tódultak hozzá. Ennek alighanem az apostolok nem nagyon örültek, mert egy idő után mondták is Jézusnak, hogy beesteledett, küldje már haza őket.

Nem véletlenül jegyzi meg az evangelista, hogy Jézus meg „szívesen fogadta őket”, annak ellenére, hogy ez a mai tumultus nem volt betervezve a programba. Különösen nem az, ami naplementekor történt: az a vendéglátás, „terülj-asztalkám”, nevezhetném majálisnak is, amelyről Jézus gondoskodott. A jó Mester ugyanis nemcsak a lelkükkel törődött, de éhségüket is csillapította kenyérrel, hallal.

Ez a figyelmes „ingyenkonyha” a magyarázata annak, hogy az úrnapi liturgiába ezt az evangéliumi történetet választották És van még egy mozzanat, amire jó odafigyelnünk, különösen a mai egyházi élet nélkülözhetetlen formátumára: a kis csoportokra. Jézus ugyanis meghagyta tanítványainak, hogy az összegyűlteket telepítsék le ötvenes csoportokba.

Ma is ezt a jézusi módszert alkalmazzuk, mert így lehet legjobban agapét nyújtani. Ehhez kell tudni Elcsendesedni, ehhez béke kell, áldás és ima Így érlelődik meg a lelkünk, hogy magunkhoz vegyük az Élet kenyerét, az Eucharisztiát.