A fakanál –a korábbi évekhez hasonlóan- ezúttal is Németh Zsolt és Rákóczi Tamás kezébe került, akik idén bográcsos csülökpörkölttel készültek. Természetesen az előkészítés során a megfelelő alapozást is el kellett végezni, hiszen számos recept kezdődik ama férfibarát sorral miszerint: „Tölts a kuktába két deci vöröset!”

.

Ennek részben megfelelve a főszakácsok és a kukták valóban töltöttek, bár ezen a napon inkább a Közép-Dunántúl pálinka kínálatát vették elemzés alá. A népi bölcsesség szerint értisztítóként is kiváló nedűk jótékony hatása ezúttal is érvényesült és rövidesen már rotyogott a vacsorának való.

.

Néhány óra és egy-két pohárka elteltével az ínycsiklandó illatokkal egy időben érkezett a csapat többi tagja, akik sok-sok finomsággal készültek ezért hamarosan szinte rogyadozott a pavilon alatti –a mesebeli terülj-terülj asztalkára- hasonlító asztal. Vacsora időre már húsznál is több éhes száj várta, hogy tálalásra kerüljön a nap főműve.

A szokásokhoz híven idén is remekeltek a szakácsaink, amiért 2-2 kihagyott büntetőt meg is bocsátottunk nekik. Aztán a második tucat falat után emeltük az engedményt és kegyesen általános bocsánatot nyertek majd később döbbentünk rá: mi lesz ezután a többiekkel, hogyan tesszük jóvá a saját hibáinkat?

.

Persze miután mindenki belakmározott és jóllakott óvodásként csak pislogni tudtunk eljött a világmegváltó gondolatok ideje amikor is az A, mint alapvonaltól, a Z mint ziccerig mindent kibeszéltünk, talán még kicsit politizáltunk is.

A fáklyák fényében érdekes látvány lehetett a szúnyograjok miatt élénken gesztikuláló társaság, valószínűleg messziről nézve épp egy tömegverekedést próbáló pantomincsoportra hasonlítottunk leginkább.

Fotó: Sallay Zsolt

Összességében ismét egy ragyogó esténk volt együtt és lélekben feltöltődve készülhetünk a következő feladatokra.