Ebben az évben volt szerencsém nekem is részt venni a rendezvényen, azonnal kaptam is egy nagyon megtisztelő felkérést, hogy egy beszámolót készítsek az eseményről. Nem gondoltam az első pillanatban, hogy mire mondtam igent, de mikor elkezdtem összeszedni a gondolataimat és az anyagot, láttam be, hogy ez lehetetlen. Már mint az lehetetlen, hogy egy mindenre kiterjedő beszámolót adjak a dunántúli reformátusok kétévenkénti találkozójáról.

A megkapott programfüzetet átlapozva az előadások, rendezvények, kis- és nagy találkozók, énekkari rendezvények, komolyzenei estek, író-olvasó találkozók, stb. szoros egymásutánban követték egymást, hogy még figyelemmel kísérni is nehéz volt. Ezen rövid bevezetés után csak azt tudom előre jelezni, hogy nem beszámolót készítek a REND-ről, hanem egy kis összefoglalót, mely nagyon szubjektív és egy ici-pici szeletkéjét tudja bemutatni a teljes rendezvénynek.

Mint jeleztem, egy programfüzetet kaptunk már néhány nappal a rendezvény előtt, melyből ki lehetett választani azokat az eseményeket, melyen szívesen részt vettünk, vagy vettünk volna. Azért van egymás mellett a megtörtént és a feltételes mód, mert a bőség zavara miatt nem lehetett már fizikailag sem egy időben több helyen lenni. Nagyon kellett választani és akarni a választott eseményeket befogni.

Fotó: Pétervári Imre

Pápa városa rendelkezésre bocsátotta a Várkertet, teljes terjedelmében, ami alapos pontossággal „be lett lakva”, a Sportcsarnok, a Petőfi Gimnázium épületei szinte folyamatosan rendezvénygazdák voltak, mellettük a sátrak és szabadtéri színpadok is adtak helyet az összejöveteleknek, kerekasztal-beszélgetéseknek, találkozóknak. Akik ismerték a parkot, azoknak is nehéz volt a sok helyszín és rendezvény áttekintése és főleg – mint előzőekben már említettem – felkeresése. Így jártunk mi is.

A program alapján kiválasztottunk a szombati napon néhány, egymást követő rendezvényt, hogy ezeket végigjárjuk, meghallgatjuk, nosztalgiázunk egy kicsit, találkozunk némely személyekkel, beszélgetünk egy kevest. Ebből sok minden nem úgy alakult, mint előre terveztük. Kerestük az egyik kiválasztott helyet, erre belebotlottunk egy másik rendezvénybe, ahol Szászfalvi Nagytiszteletű Úr tartott előadást a kormányzat egyházpolitikai, egyházi oktatási terveiről. Hagytuk magunkat becsábítani, nem csalódtunk.

Értékes ismeretekkel lettünk gazdagabbak, láthattuk, hogy az egyházhoz kötődő emberek, akik helyet kaptak az ország vezetésében, nem csak az időt töltik ott. Ez után a beszélgetés után a Sportcsarnok következett, ahol a teljes ökumené jegyében „Egyház és társadalom” címmel zajlott fórumbeszélgetés Steinbach József református püspök, Gáncs Péter evangélikus püspök, dr. Márfi Gyula római katolikus püspök, dr.Kovács Zoltán polgármester, Balogh Zoltán református lelkész-államtitkár, Szászfalvi László református lelkész-államtitkár vett részt, dr.Köntös László kérdezőbiztossága mellett.

A program két órát biztosított, de nagyon rövidnek bizonyult, nagyon sok kérdés bennszorult a beszélgetőpartnerekben is, a közönségben is. A „kissátorban” beszélgetést hallottunk a ”Hegyeket mozgatókkal” : Pitti Katalinnal, Ákossal és Osgyáni Dániellel, akik még az este folyamán más helyszínen is szerepeltek. Mivel olyan program nem volt, ami teljes egészében átfogható lett volna számunkra az istentiszteletig, végigcsavarogtuk a „Református utcá”-t, ahol az oktatási intézményekből láthattunk ízelítőt, bemutatkozást, papírt lehetett meríteni, kovácsolni vasat melegen, (- Mi lesz ez majszter uram? – Ha lapul, lapát, ha kanyarodik, fúró!) könyvkiadók választékaiból böngészhettünk, és hogy a test is lásson valami jót, finom kürtőskalácsot lehetett vásárolni.

Természetes itt találkozhattunk számos ismerőssel, régi jóbaráttal, testvérrel is. A napot záró Istentisztelet a Sportcsarnokban került megrendezésre, teljes telt ház mellett. Több ezren áhítattal hallgatták Isten igéjét, dr.Márkus Mihály igehirdetését. Az Istentisztelet után siettünk át a Csoóri Sándor-találkozóra, amire szintén szép számmal voltak kíváncsiak. Jó bemutatást hallottunk számos vers elemzésével, majd Csoóri Sándor is bemutatta saját magát, mint pápai diákot és mint kálvinista renitens költőt, aki sem népét, sem Istenét nem volt hajlandó eladni.

A találkozóról szaladnunk kellett a református templomhoz, ahol Pitti Katalin dalestjét hallgathattuk meg. A nemrégen balesetet szenvedett művésznő tolókocsihoz kötötten kénytelen most élni, de Istenbe vetett hite nem törött meg, csak a teste. Csodálatos hangja betöltötte a templomot, a közönség közösségként hallgatta azt az áhítatos műsort, amivel a Művésznő meglepte közönségét.

Virágh András orgonaművész társaságában Bach, Beethoven művei mellett Erkel Ferenc, Bartók, Kodály, Farkas Ferenc, de Balassi Bálint művei is elhangzottak. Az esti hangverseny után mi hazaindultunk, a másnapi fehérvári programjainkra készülve. Bizonyos, hogy sokunk számára ez az alkalom is a feltöltekezés jó helye volt. Most, itt, ez úton hívom fel mindenki figyelmét, hogy két év múlva mi leszünk a házigazdák! Magyarul: Székesfehérváron kerül megrendezésre a 2012-es REND. Igaz, hogy egyházmegyei szintű rendezvény, de mégiscsak a helyszínt adó egyházközségnek kell – illik – ,szükséges a legnagyobb munkát végeznie, a szervezés oroszlánrészét vállalnia.

Előttünk az eddig lezajlott események példája, válasszuk ki a megszívlelendőt, a megtartandót, a jót belőlük és úgy formáljuk a két év rendelkezésre álló időt (vigyázzunk, nagyon rövid!!!), hogy mi is Isten teljes dicsőségére szolgáló, valóban a REND-et tükröző eseményt, rendezvény-együttest tudjunk a nagyvilág elé tárni.

Adjunk hálát az elmúlt rendezvényekért és imádkozzunk az elkövetkezendőkért. Hordozzuk minden nap addig is, hogy a székesfehérvári esemény se legyen „hátrébbvaló” az eddigieknél. Isten segítségével, a magunk erejének és tudásának átadásával ez lehetséges!

Isten legyen segítségül mindnyájunknak!