Az ünnepség kezdetén a Fejér Megyei Honvéd Nyugállományúak Székesfehérvári Klubjának “Nőszirom” énekkara katonadalokat adott elő az emlékezőknek. Az első beszéd arról szólt, hogy az első világháború alapjaiban változtatta meg a történelem korábbi harcairól alkotott véleményeket. Minden hadat viselő fél hitte, hogy gyors győzelmével ér véget a küzdelem.

.

Ehhez képest 4 évig elhúzódó világháború bontakozott ki. Székesfehérvárról is indultak katonák a frontra, hogy az olasz hadszíntéren mediterrán klímában lövészárkokba temetkezve megfelelő élelem és víz hiányában teljesítsenek szolgálatot. - Bory Jenő szobrászművész megkapó és erőteljes alkotása, a zászlót taposó oroszlán a város házi ezredének állít emléket immár 82 esztendeje.

Az oroszlán a bátorság, a meg nem hátráló helytállás jelképévé vált, amit Székesfehérváron a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred tisztjei és katonái tanúsítottak az első világháború frontjain – fogalmazott ünnepi köszöntőjében Vargha Tamás országgyűlési képviselő. A katonák küzdöttek a Kárpátoknál, harcoltak a román és orosz hadosztályok ellen és egy évnél is tovább „állták a sarat” az olasz fronton.

.

A Doberdo fennsíkján, az Isonzo és a Piave-menti harcok véres valóságában mutatkozott meg a gyalogezred katonáinak hősi helytállása: tökéletesen megőrizték helyüket, egy milliméternyit sem veszítettek állásaikból, jóllehet nagyon súlyos támadásoknak kellett ellenállniuk. Ez persze iszonyú árat követelt.

Az oroszlános szobor hirdeti a több mit 4 ezer elesett és 10 ezer sebesült, fogságba esett férfi hősiességét. A katonáit megbecsüléssel és tisztelettel üdvözlő város emléket állított számukra. Simon László, a megyei önkormányzat képviselője, elmondta: a nemzet fiai főként Fejérből, de Somogyból és Tolnából is kikerülve sorakoztak az ezred zászlaja alá, hogy aztán az I. világháború keleti, majd déli frontján küzdjenek, rengetegen életüket áldozva a hazáért.

.

Amikor a 18 kilométeres olasz frontra vezényelték őket, már szörnyű harc tombolt. A 17-esek a többi, cserélődő ezred mellett folyamatosan kitartottak, s 1915 nyarától több mint egy éven át küzdöttek Doberdónál, néhol csupán méterekre lapulva az ellenség lövészárkaitól. Kilenc rettenetes, véres csatát vívtak, napról-napra fogytak a fronton csatázó seregek, míg végül egy-egy ezredben alig maradt pár száz ember. - 1928. június 10-én ünnepre, Doberdó hőseinek seregszemléjére, és a Zichy-ligetben felállított emlékmű avatására ébredt Fehérvár.

Bory Jenő szobrára a bronz plasztikákat Philipp János tervei alapján Halmágyi-Havranek Antal készítette, amelyen a sziklaharc nehézségeit és szenvedéseit a kézigránátokkal és szuronyokkal vívott küzdelem képe festi le hűen – fogalmazott. A képviselő keserűségének is hangot adott, hiszen a közelmúltban a szobor talapzata környezetében saját költségén elvégzett virágosításból „lelketlen tolvajok” két cukorsüveg alakú tuját elvittek.

.

Horváth Imre kanonok pedig arra emlékeztetett, hogy a hős katonák példát mutattak mindannyiunk számára az Isten és haza iránti szeretetből. Úgy tűnik, a ma emberségükből is kivetkőzött egyének vannak köztünk, akik istenfélelmet nem ismernek, s így nem tudják azt sem, mit jelent valójában a hazaszeretet.

Az ünnepségen megjelent – a 17-es honvédek katonai zubbonyára emlékeztető viseletben – Bőhm Martin, a Lánczos Kornél Gimnázium harmad éves diákja, a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesületének ifjú tagja, akinek felmenői között több férfi családtag is harcolt a világháború poklában. Nagyapja a hősi helytállásért bronz vitézségi érem kitüntetésben részesült, gyakran énekelt katonaénekeket és jól ismerte a 17-esek közel száznyi nótáit is.

.

A megemlékezés további része a szobornál folytatódott, ahol Honvéd Helyőrségi Zenekar méltóságteljes zenei közreműködésével a honvédség, a pártok, politikai és civil szervezetek képviselői helyezték el virágaikat, koszorúikat a hősi katonák emléke előtt tisztelegve.

Fotó: Szűcs Gábor

Kapcsolódó cikkünk:

http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=6426&Itemid=31