Don Pedro ötvözi a klasszikus „bohócságot” a modern világ ízlésével. S ez az ötvözés egyre finomabbá és finomabbá vált az elmúlt évek során: Már több, mint húsz éve pirosítja ki az orrát, s húzza fel élénk színű ruháját, hogy megnevettesse az embereket.

Saját maga festi ki arcát...

És a kezdet? Az Alföldön élt egykoron, s ott találkozott egy cirkuszi társulattal, amely járta a falvakat. Annyira megtetszett neki ez az élet, s a církuszi hangulat, hogy rögvest kikönyörögte: hadd tartson velük, s tanulja tőlük e mesterséget! Cserébe hajlandó volt sátrat állítani, felmosni, takarítani, elrendezni az állatokat. Mindent – méghozzá fizetség nélkül -, egy kis „lesésért” cserébe.

„Boldog élet volt az!” – emlékezik vissza – „Szép lassan fel is jutottam odáig, hogy az artisták szóba álljanak velem, és megtanítsanak néhány dologra.” Ez pedig nagy előrelépésnek számított! A cirkuszok ugyanis általában családi dinasztiákat foglalnak magukba, akik nem szeretik beengedni maguk közé az idegeneket. Maradjanak csak a titkok, meg a tudás a sátron belül!

Műsorai igen népszerűek...

Viszont Dont Pedrónak szerencsére volt: kiérdemelte, hogy valódi társként tekintsenek rá, és tanítsák. Miután a lelkes bohóc-jelölt ellesett minden fortélyt, amit csak tudott, önállósodni kezdett. Példaképe a Jászai Mari-díjas Eötvös Gábor, akinek elhíresült mutatványára bizonyára mindenki emlékezik: „Van mááásik!”

Don Pedro még most is szem előtt tartja e bohóc precíz gondolatát: „A bohócság a világ legnehezebb szakmája, hiszen a gyerekeknek nem lehet "hazudni", színészkedni a nevetéssel! Ispán György úgy véli, a mai cirkuszok haldokolnak, mert nem haladnak a korral.

.

„Van ott egy skatulya, amiből nem lehet kilépni.” – mondja – „Egy elmaradott, klasszikus időkitöltő szerepet kell játszani, holott a cirkusznak is fejlődnie kell, igazodnia a mai gyerekekhez.”

Mert mi van a legtöbb cirkuszi sátor bohóc-előadásaiban? Kényszer, időkitöltés, unottság, nehézkesség és kifinomulatlanság. Ezért az ő produkciói – amelyeket saját maga állít össze a mozdulatoktól a zenei aláfestésig meg - már muzsikájában is különböznek a cirkuszi előadásoktól.

.

Ennek oka lehet az is, hogy fontosnak tartja a fejlődést. Folyamatosan bújja az artista szakkönyveket, s a hozzá kapcsolódó szakirodalmat, hogy egyre élvezhetőbbé tegye mutatványait. Tehát tanul, tanul és tanul. Mindegy, hogy könyv, vagy Internet az „oktató”, szerinte a lényeg a fejlődési vágy és az, hogy ezért mindent meg is tegyünk.

Végzettségét tekintve egyébként közgazdász, s eddig csak hobbiként űzte a bohócságot. Nemrég viszont úgy döntött, hogy végre „főállású bohóc” lesz. Még akkor is, ha legtöbbször nem kér fizetséget a szórakoztatásért. Mert neki a gyerekek mosolya valóban többet ér…

Fotó: Temesvári Márta