|
 A mai evangélium ismét elevenünkbe vág. Mintha Jézus nekünk, 21. században élő embereknek kötné lelkére ezeket az alapigazságokat. Mert miről is van szó? Arról a bizonyos főbűnök egyikéről, mellyel nem nagyon szoktunk foglalkozni, és a papok sem prédikálnak erről eleget és meggyőzően. Ennek neve pedig a kapzsiság. Legtöbben tiltakoznának is, mennyi munkát adnánk a hátramaradottaknak, hogy egy élten át gyűjtött „ Kincseinket” , rongyaikat elajándékozzák, vagy kidobják a szemétre, mert senkinek sem kellenek. Pedig mi görcsösen ragaszkodunk minden egyes darabhoz...
Épp ennek a fonák és nevetséges bűnnek, sőt, állapotnak illusztrálása miatt mondta el Jézus ezt a „ Két felvonásos” drámáját. Az első részben színre lép az a telhetetlen élvhajhász, akinek egyetlen gondja van csak: hogyan gyarapítsa állandóan növekvő vagyonát. Ha kell, inkább lebontja „csűreit”, raktárjait, hogy helyükbe még nagyobbakat építsen. Mindezt azért teszi, hogy bebiztosítsa magát egy kényelmes életre. A jelszó: „ élvezd az életet”. A dráma második felvonása alapjaiban változtatja meg a szituációt. A színen láthatatlanul, de hangjában mégis abszolút biztonsággal megszólal a világmindenségnek, kapzsiknak, dúsgazdagoknak és koldusoknak Teremtő Istene és egyetlen mondatával szemünk láttára összeomlik a Kártyavár: mindaz, amit eddig gyűjtött a telhetetlen kapzsi, a halál elrabolja tőle. Vajon mi marad meg a földi kincsekből? Semmi! Ezért mondja Jézus: „még ma ezen az éjjelen számon kérik lelkedet”. Egyedül leki kincseink maradnak meg. Vagyis kétféleképpen lehet gazdagodni: földi kincsekben és gazdagodni Istenben. Legtöbbünk ezekben a hetekben pihenünk , nyaralunk. A jézusi drámát hallottuk, látjuk, nézzük naponta. Döntenünk kell! |
