Gyászolók sokasága jött el 2008. július 14-én délután Veszprémbe, a Vámosi úti temetőbe, hogy végső nyughelyére kísérje június 30-án elhunyt kollégánk, Dr. Csepregi Szabolcs hamvait. A család és a hozzátartozók mellett ott voltak a barátok, a pályatársak, munkatársak, tanítványok, tisztelők az ország minden részéből.

Eljöttek a szakmai intézmények, az FVM, a FÖMI, a földhivatalok, a katonai térképész szolgálat képviselői; eljöttek számosan az anyaegyetem és a társ-felsőoktatási intézmények oktatói közül; eljött Győr város alpolgármestere, aki tanítványa és kollégája is volt az elhunytnak; eljöttek a szakmai cégek, vállalatok dolgozói; eljöttek a mostani és az egykori hallgatók. A GEO munkatársait két busz vitte Fehérvárról Veszprémbe.

A gyászszertartást és igehirdetést Bencze András, székesfehérvári evangélikus lelkész, a család jó ismerője végezte. A szakmai közösség nevében Dr. Busics György mondott búcsúszavakat. A ravatalozótól a sírig tartó rövid úton százak kísérték el Tanár Úr hamvait az utolsó útra. Miközben az urnát befogadta a sír, eleredt az eső, mintha a természet is szomorúságát jelezné... A sírt elborították a kegyelet, a fájdalom, az emlékezés virágai...

Estefelé, öt óra után a Pirosalma utcában, a GEO udvarán gyülekezni kezdtek azok az oktatók, jelenlegi és volt hallgatók, akik a meghirdetett gyászszakestélyen kívántak részt venni. A gyászszakest meghívóját honlapunkon tettük közzé és a parte-cédulához is mellékeltük, elküldtük az eddigi valétaelnököknek. Hat óra előtt néhány perccel a klopacska fájdalmasan kongó hangjai mellett indult el a szalamander az udvarról a kar épületébe. A klopacska után az elnök, Németh Gyula tanár úr haladt, őt bányászlámpát vivő, valdent viselő hallgatók követték, majd kígyózó sorban a többi résztvevő. A földszinti folyosó asztalai mellett, ahol ott sorakoztak a félig megtöltött, gyászszalaggal átkötött korsók, megálltunk, a klopacska elhallgatott. „Fiúk, ha majd remeg kezemben, e dús nedűvel telt pohár..." hangzott fel az elnök dala, amely az elmúlásra emlékeztett.

Rövid emlékbeszéd következett Csepregi Szabolcs, alias Csepiről, amelyben „név szerint" búcsúzott Tőle azon TDK-dolgozatok és szakdolgozatok néhány reprezentánsa, amelyeket Ő konzultált. Elhangzott Winkler András versének átirata: Búcsú földmérő- és földrendező mérnök hallgatóimtól. „Készen vagytok a gyászünnepély megtartására? - kérdezte az elnök. Az igenlő válasz után a résztvevők kiitták korsójukat, majd az üres korsóval az elnök elkezdte a kopogást (tá-tá-ti-ti-ti), amelyet egymást követően sorban átvettek a tőle balra és jobbra álló párosok.... vésztjóslóan hangzott az ütemes kopogás... Az elnök jelzésére mindenki hátralépett, és az odakészített betonkőhöz koccintva eltörte korsóját, hogy abból más soha többé ne ihasson. A korsó fülét a rákötött gyásszszalaggal hazavittük, ami - amíg élünk - a Tanár úrra emlékeztet mindnyájunkat: Dr. Csepregi Szabolcs alias Csepi 1942-2008. A gyász-szakestély az Ímhol a föld alá megyünk...dalt énekelve véget ért... a résztvevők lassan elvonultak...

Ezúton köszönjük meg mindenkinek, aki eljött a temetésre, aki részt vett a gyászszakestélyen, hogy jelenlétével elhunyt kollégánk, tanárunk emlékének adózott. Köszönjük a virágokat, az együttérző sorokat, az elektronikus leveleket, az időt... Csepregi Szabolcs emlékét megőrizzük és megörökítjük.

Busics György