Kezdőlap arrow Kreatív arrow Dedik János - Versek I.
Dedik János - Versek I. Nyomtatás E-mail
Írta: Temesvári Márta   
2008. július 17.

Dedik János 1935-ben született Budapesten. 1966-tól ír verseket, de főleg novellákat, elbeszéléseket, és történeteket. Írásainak anyaga részben a külföldön töltött éveinek termése. Mondanivalói változatosak: a drámai fordulatoktól a könnyű műfajig terjednek. Ahogy ő mondja: „Igyekszek az olvasóknak rövid, tartalmas, úgynevezett „egy megállós” novellákat írni.”

Ez azt jelenti, hogy írásainak terjedelme két villamos, vagy metró megálló közé terjed. - Gondolva azokra, akik szívesen olvasnak buszon vagy más járművön is.

Írásai a Klárisban, a Tűzedzők asztaltársaságának újságjában, a budapesti Kristályban, a csepeli Visszhangban, a pécsi Új-hang, valamint számos más irodalmi folyóiratban olvashatók. Nevéhez fűződik az első mongol – magyar Földtani Expedíció történetének megírása, IRÁNYTŰ, TÉRKÉP, FAKANÁL címmel. 1996-ban társszerzőként jelent meg Stancsics Erzsébet és Feinek György MAGUNK NYELVÉN című kötetében. 1999-ben a TETSZHALOTT című kötetét Simon M. Veronika illusztrációi fémjelzik, az Uránusz kiadó gondozásában. A KALAPTÜRELEM című novellás kötete 2002-ben jelent meg, Krúdy kiadásban. 2004-ben a KATONAKISZÚRÁSOK, 2007-ben pedig a NOVELLÁK CSOKORBAN című novellás köteteit foghatta kézbe az olvasó.

2002-ben az ACCORDIA NÍVÓDÍJ tulajdonosa lett, s még ebben az évben elnyerte a Cserhát művészkör által adományozott ART–DIJAT. 2003-ban irodalmi munkásságáért BATSÁNYI EMLÉKDÍJBAN részesült. 2002-ben a Budapest TV-ben a nap embere volt. Jelenleg Simon M. Veronika festőművésznővel és Enyedi Béla daltulajdonossal járja az országot, világot. Enyedi Béla többek között megzenésített verseit adja elő, ő pedig humoros novelláival, valamint kiállítások megnyitásával tiszteli meg a résztvevőket.

Ízelítő verseiből:

HITET KÉRÜNK! (könyörgés)

Hitet kérünk tőled édes Istenem!

Add, hogy hitünk erősebb legyen.

Bízzunk a feltámadásban,

És a földön történő csodákban.

 

Hitet kérünk édes Istenem!

Add, hogy hitünk töretlen legyen.

Higgyünk a megváltó urunkban,

Hogy érezzük, Istenünk velünk van!

 

Hitet kérünk édes Istenem!

Add, hogy hitünk mindig meglegyen.

Bízunk benned, életünk nyomán,

S a jóságodat élvezhessük tovább!

 

Hitet kérünk édes Istenem!

Add, hogy az élet ne legyen gyötrelem!

Egyszer ugye visszatérsz hozzánk?

Hitet, szeretetet hozol mi reánk!

 

Hitet kérünk édes Istenem!

Add, hogy békétlenség soha ne legyen!

 

IMA

Kezem imára kulcsolom,

Így kérlek jó Istenem

Add, hogy békében éljünk

Mi földi emberek!

 

Kezem imára kulcsolom

És hozzád fohászkodom uram,

Add, hogy megértés legyen e földön

Boldogság, és szent öntudat.

 

Kezem imára kulcsolom

És kérve kérlek mindenhatóm

Add, hogy igaz úton járjon minden néped

És büntesd a gonoszt agyon.

 

Kezem imára kulcsolom

És boldog vagyok Jézusom

Hogy továbbra is velünk vagy

Ezért tisztelhetünk nagyon.

 

Kezem imára kulcsolom,

És elégedett a szívem,

Hogy annyi szépet megláthattam

Mindezt neked köszönhetem.

 

Kezem imára kulcsolom

És úgy gondolok rád,

Mert meghallgattad fohászomat

És e földön maradhattam tovább.

 

KÖNYÖRGÉS

 

Szomorú szívvel fordulok hozzád,

Istenem könnyíts meg a népek sorsát.

Ne legyen ennyi keserűség,

Lépjen helyébe nyugodt békesség!

Nem gazdagságot kérek tőled,

Nyugalmat, egészséget a szenvedőknek.

Sok az égi csapás, mely bennünket ér,

A nép bűnhődik, de nem tudja mért!

Elég nekünk a magunk baja,

Ne hozd reánk a viharokat.

A szél is csak csendesen fújjon,

Duna is a medrében folyjon!

Sok a földrengés, pusztul a nép!

Ezt nem akarhatod sokáig még!

Könyörgök uram, szánd a népet,

Ne pusztuljon az ember s a természet.

A hófúvás, a hideg jég,

Meddig sújt a földre még?

A járványok hada, mind a népek baja,

Nem tűrheted sokáig,

Hisz pusztul a föld, pusztul az emberiség!

Merengés Csendes az este,

A holdfény dideregve

Bevilágít a vendéglő ablakán.

Kecskelábú öreg asztalon,

Gyertyafénye a vörösbort

Csillogtatja nagyon.

Krúdy iszik belőle, de most

Nem lesz jó kedve tőle!

Emlékein merengve

Fiatalságát kereste

Hol vagytok régi Szinbádok?

Szeretnék még szólni hozzátok!

 S visszagondolni reátok.

 Mind jó emberek voltatok

Ismerjen még jobban a világ,

Kikkel átdorbézoltam sok éjszakát.

Elmentetek itt hagytatok

Mutatóban, hogy még vagyok!

Úgy érzem nem sokáig már,

Talán-e hajnalon

Vár valaki!

Az égi kapu nyitva már,

Találkozunk újra tán!?

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >