|
 Tele vagyunk előitéletekkel. Nemcsak embertársaink irányában, de még a végtelen jóságú Istennel szemben is. Meg vagyunk győződve, hogy az Istennek fontosabb ügyei is vannak, mint a mi sorsunk. Erre a téves felfogásra ad választ a mai evangélium. Kiderül, hogy épp az ellenkezője igaz. Fontosak vagyunk az Istennek, méghozzá egyenként, független attól, hogy kik, és mik vagyunk. Az ember azt gondolná, hogy egy hatalmas nyáj urát nem nagyon érdekli, ha közülük egy eltűnik, de Tévedünk!
És, hogy mennyire nincs igazunk, Jézus még szorosabbra vonja a kört, és a falú legszegényebb özvegyasszonyával példálódzik, Ennek a koldusnak nincs semmije, se nyája, se bankbetétje, se autója, se villája, mindössze 10 drachmája: 10 forintja. Neki minden fillér életet jelent: előre beosztja kis „vagyonát”. Tudja, melyik forintért mit fog venni a boltban Számára a földre esett és az ágy alá gurult 1 forint is égetően fontos. Nekilát keresni,-de hiába, elnyelte a föld. Mi mindent meg nem tesz! Elhúzza a bútorokat, előveszi a seprőt, és órákig keresi azt a másoknak nevetségesen kis értékű pénzdarabot. Neki mégis nagyon fontos. E körül forog most minden! Az Úr Jézus így akarja tudomásunkra hozni, hogy az Isten mindenkit üdvözíteni akar. És, ha körül nézünk akár a múltban, akár jelen életünkben, meggyőződhetünk, hogy valóban így van. Nap, mint nap hallunk megtérésekről, és mindegyik azt bizonyítja, hogy a legkisebbtől a legnevesebb emberig utánunk jár az Isten. Ha másként nem, hát újból és újból azt kiáltja: Ádám hol vagy? Mikor fogok válaszolni? Mikor mondom végre: Itt vagyok, Atyám! |
