Szomorú vagyok. És nemcsak én, hanem a kislányom is. Sőt, sok-sok gyermek, aki hiába látogatott el a Möbilus Kávéház előtti térre a Kortárs Művészeti Fesztivál végeztével, már nem találta ott azokat a „Szemtekerészeti nézentyű”-knek elnevezett köztéri vizuális játékokat, amelyek tanítottak és szórakoztattak egyben, miközben megtöltötték élettel az egyébként üresnek nevezhető miliőt. Felkerestem hát az alkotások szülőatyját, Arany Gold Zoltánt, hogy megtudjam, hová tűntek e „szerkentyűk” – hiszen úgy informálódtam, hogy szívesen otthagyta volna még őket az ifjúság örömére.

Hamarosan rá is találtam munkahelyén, a Visions Tattoo Stúdióban, ahol nagyon készségesnek mutatkozott. Elmondta, hogy az idei Kortárs Művészeti Fesztivál hívó szavai, az „Élhető terek” ihlették műveit. Olyan pörgő-forgó játékokat készített, amelyek nemcsak „látható”, hanem „hozzá is érhető” köztéri alkotásoknak számítanak, s a kisgyermekek nagyon élvezték. Óvodás és általános iskolás csoportok is ellátogattak az Órajáték melletti térre, hogy megismerkedjenek a mozgókép világát bemutató, játékos eszközökkel.

Arany Gold Zoltán – látva a nagy sikert – felajánlotta, hogy a „Szemtekerészeti nézentyű”-k maradhatnak akár nyár végéig is – mindenki örömére. Önzetlenségére viszont nem kapott pozitív reakciót. Pontosabban: a Fesztivál végén Szűcs Erzsébet, a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény igazgatója, a Fesztivál vezetője felhívta,  hogy vigye el az alkotásokat, mert „több bejelentés érkezett”, így „nem hosszabbíthatják meg a maradásukat”.

.

S mit tesz ilyenkor egy kíváncsi művész? Természetesen körbejárja az ottlakókat, hogy kikérje véleményüket. Ennek során kiderült, hogy mindenki örült a játékoknak, a folyamatos mozgásnak és a színnek, amit a látogatók jelentettek. – Kivéve egyvalakit, aki határozottan tiltakozott ellenük – az okát viszont nem árulta el.

Így a művek most Gold kertjében állnak arra várva, hogy valaki „kölcsönkérje” őket, hiszen sokkal nagyobb értéket képviselnek, mint amekkorát a Fesztivál biztosított elkészítésükhöz. – Ezt szerencsére már többen is észrevették: nemrég Gárdonyban, a Polgármesteri Hivatal előtt voltak láthatóak négy napon át (bár szállítás közben megsérültek, s most felújításra szorulnak), valamint Várpalotára is meghívást kaptak.

Sőt, a Terembura Kulturális Egyesület felkarolta az ügyet, s levelet írtak a Kulturális Bizottságnak a játékok további sorsa felől érdeklődre – amelyre még várják a választ. (Velük úgy került kapcsolatba Zoltán, hogy tavaly felkérték arra, hogy készítsen egy forgódobot és egy zoetrópot a Múzeumok Éjszakájára a gyermekeknek.)

Fotó: Temesvári Márta

Arany Gold Zoltán nem érti – és vele együtt én sem -, hogy miért e merevség az alkotásai iránt? A gyerekek ezeket a tárgyakat megfoghatták, megforgathatták, megrajzolhatták a mozgásfázisokat, s kiszínezés után behelyezhették a forgódobba - így játékos formában, akaratlanul is tanultak. Hát nem fontosabb az a vizuális élmény, amit a gyermekek összegyűjthettek magukban, mint egy akaratos lakó ellenvéleménye? Kár volt ez fröcskölő ellenállás. Jobban megérte volna a gyermekek örömét látni, mint egyvalaki acsarkodását hallgatni…

A művek mindenesetre még most is arra várnak, hogy különböző filmfesztiválokra meghívást kapjanak, illetve, hogy egy frekventált helyen a „köz”-t szolgálják…

(Korábbi kapcsolódó hírünk: http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=295&Itemid=33)