Kovács, Palkovics és Benk is egyenlíthetett volna, ám a helyzetek kimaradtak. Ennek az árát nem sokkal később - teljesen jogos - kettős emberhátrányban fizettük meg, amikor is a bécsiek sakk-mattra kijátszották akciójukat, amelynek a végére Rodman tett pontot (0-2). A krónikához tartozik, hogy ebben a kettős emberhátrányban Vas Márton szólóban mehetett Hauser kapujára, de a hálóőr jött ki jobban a párharcból. Továbbra is mezőnyfölényben játszottak a vendégek, a mieink egészen egyszerűen nem voltak képesek felvenni a ritmust.

Ezen a szinten ritkán látható, ahogyan lenullázták a védelmünket a harmadik góljuk előtt a sárga-feketék: a teljes sorunk csak nézte, ahogy kevergettek a bécsiek - a befejező ember Gratton volt (0-3). A védekezésünk pár perc múlva ismét csődöt mondott, ekkor három vendégjátékos vezethette egy bekkünkre a korongot - nem is hibázták el a ziccert: Rotter átadását Bouchard juttatta a gólvonal mögé (0-4). Az álláson a szünet vége előtt sikerült kozmetikázni: Vas Márton két embert kicselezett, majd fonákkal becsúsztatta a korongot a kapuba (1-4). Ebben a játékrészben minden várakozást alulmúlt a Sapa Fehérvár játéka, az állás hűen tükrözte a történteket.

A szünetben Weinstock mester megpróbálta megkeverni a kártyákat, átálltunk három sorra, kimaradt Maklári, Holéczy, Hegyi és Nagy, míg lehetőséget kapott Jobb. Ennek dacára a középső felvonás elején sem sokat változott a játék képe, teljesen beszorultunk a kapunk elé. Egy kettős emberelőny kínálta fel a felzárkózás esélyét, és éltünk is vele: Ladányi távoli bombája védhetetlenül zúdult Hauser mögé (2-4).

Jót tett a mieinknek ez a fejlemény, úgy tűnt, elkaptuk a fonalat. A Capitals ezzel párhuzamosan mintha kissé elfáradt volna saját iramában, így a támadó alakzatunk is mind többször tudott életjelet adni magáról. Benk és Fekete előtt is kiváló lövőhelyzetek adódtak, de nem sikerült megszerezni a harmadik találatunkat. Egy érdekes és ritkán látható eseményre is felfigyelhettünk: késleltetett fehérvári kiállítás alatt a lemenő bécsi kapus helyett bejövő mezőnyjátékos még azelőtt korongba ért, mielőtt a hálóőr elhagyta volna a jeget. Ennek dacára csak Ackeström lett kiállítva.

A közönség felháborodottan tüntetett - pedig az ítélet helyes volt! Ez ugyanis a "kapus idő előtti cseréje", nem pedig "túl sok játékos a jégen", és ezért nem jár kiállítás. Persze a szabályok finomsága kevés embert kötött le, amikor éppen emberhátrányba került a csapat - végül is kivédekeztük a két percet. Két gólos hátránnyal mentünk bele az utolsó húsz percbe, láttunk már olyat, hogy a Sapa Fehérvár innen meg tudja fordítani a mérkőzést. De nem ma este...

Felesleges szabálytalanságokkal magunkra hoztuk a bajt, a Vienna közismerten jó emberelőnyös játéka pedig ismét érvényesült: Gratton akadálytalanul fordulhatott a kapunk elé, és be is húzta a kapuba a pakkot (2-5). Hitét veszítette a csapat, egy emberelőnyben fel se tudtunk állni, és a mezőnymunkánk is az elvárások alatt maradt. Nem is meglepő, hogy újabb bécsi gólok születtek. Előbb Kraxner lépett ki Horváth mellett, majd higgadtan a kapuba emelt (2-6), majd pedig a kiváló napot kifogó Gratton tette teljessé a mesterhármasát közelről (2-7).

Nem érdemes több szót vesztegetni a látottakra: a Vienna Capitals győzelme még ilyen különbséggel is megérdemelt, mert minden tekintetben felülmúlták a néhány roppant gyenge egyéni teljesítményt felvonultató Sapa Fehérvár AV19 együttesét.

Mestermérleg, Ulf Weinstock:

Nem könnyű bármit is mondani. Erre nem számítottam. Rettenetesen elkeseredett és dühös vagyok. Soha nem voltam még ilyen helyzetben. Immáron 25 éve vagyok edző, jópár vereséget átéltem a kispadon, de edddig mindig úgy kaptam ki, hogy a csapatom büszkesége megmaradt. Ma nem ez történt. Úgy kezdük a mérkőzést, mint akik nem akarnak a jégen lenni. Csak egy csapat volt a pályán: az ellenfél. Nem volt védőmunka, nem volt támadójáték. Ez az egész nagyon nehéz helyzet számomra. Kiabálhatok én, kiabálhat Énekes Lajos - mindez mit sem ér, ha a csapaton belül nem történnek meg bizonyos dolgok.

Ma nem ütköztünk, nem vállaltuk fel a piszkos munkát, nem korcsolyáztunk. 0-4-el kezdtük a meccset, ez nem fordulhat elő. Az egész csapat védőmunkája kiábrándító volt. Nemcsak a védőké, a csatároké is. A profi játékosok saját felelőssége, hogy fejben készek legyenek a mérkőzésre. Ezt én nem vehetem és nem is akarom átvenni tőlük. Ma nem taktikailag vertek meg minket, a Vienna pontosan azt csinálta, amire a játékosoknak előre felhívtuk a figyelmét. Ez így nem mehet tovább! Holnap csapatértekezletet tartok, nem fog következmények nélkül maradni a ma esti produkció!

Sapa Fehérvár AV19 - Vienna Capitals 2-7 (1-4, 1-0, 0-3)
Székesfehérvár, 3100 néző, vezette: Dremelj, Hribar, Rakovic.
Sapa Fehérvár: Hetényi - Tokaji, Horváth, Ladányi, Vas M., Sofron, Ackeström, Maklári, Fekete, Holéczy, Kovács, Orbán, Kranjc, Benk, Martz, Palkovics, Vaszjunyin, Jobb, Mihály, Nagy, Hegyi. Vezetőedző: Ulf Weinstock.
Vienna: Hauser - Bjornlie, Lakos, Fortier, Gratton, Ulmer, Oraze, Rebek, Kraxner, M. Rodman, Rotter, Casparsson, Bouchard, Ofner, Pinter, Nageler, Schweda, Jakopitsch. Vezetőedző: Kevin Gaudet.