Utoljára akkor győzött az Albacomp alapszakasz-mérkőzésen az atomvárosban, amikor még a szezon végén bajnokcsapatot ünnepeltünk... Azóta évtizednyi idő telt el, és mindig jobbak voltak a hazaiak, általában remek garnitúrájuknak, néha a szerencsének köszönhetően. Most úgy tűnt, nem annyira félelmetes a paksi állomány, de azért nehéz lett volna felejteni a hosszú rossz sorozatot, elvárásként így nem nehezedett a győzelem terhe a fehérvári vállakra.

Talán ezért is sikerült gyorsan elkapni a fonalat, mert bár 9-4-es hazai vezetésnél még Braniszlav Dzunicsnak kellett időt kérnie, ezután egy 8-0-ás rohammal átvette a vezetést az Albacomp és már ki sem engedte a kezéből a meccs végégig. Nem volt persze ez olyan egyszerű, mint leírva tetszik, bár volt szakasza a találkozónak, amikor úgy tűnt, a pár héttel ezelőtti dzőmeccshez hasonlóan könnyű lehet a siker. Az első félidőben Bódi Feri és Hanga Ádám triplái demoralizálták a Paksot, amely inkább palánk alatt akart kereskedni Sales révén, de inkább csak lecsorgó labdák visszapöcizéséből élt meg.

Nálunk a jó ütemű hármasokon kívül voltak azért rosszabbak is, és centerben sem nagyon sikerült megverni az ellenfelet, vagyis visszaköszönt a soproni, szolnoki meccs: rosszul dobtunk. Még szerencse, hogy a védekezés ellenben remekül működött, nem egyszer a támadóidő végéig hajszolták a fiúk a kétségbeesetten megoldást kereső hazaiakat. Az ötpontos félidei előny fordulás után gyorsan megduplázódott, a harmadik negyed eleje volt fehérvári szempontból a legjobb periódus. Ekkor végig ment néhány figura, Jones is aktivizálta magát, hosszú percekig nem dobott pontot az ellenfél, és már tizennéggyel is járt előrébb az Alba.

Ebben a szakaszban lehetett volna megadni a kegyelemdöfést, de megint jött a kapkodás támadásban - szerencsére a paksi felzárkózás közepette Madár triplával hűtötte le a kedélyeket. Nagyon sok hármast szórtak el a fiúk, s bár Crocker, Simon és Hollis is bevágott egyet-egyet, összességében mélységibb játékkal talán eredményesebbek lehettünk volna.

A védekezést azonban nem érhette rossz szó, éppen ezért az utolsó negyedben sem volt reális sansza a Paksnak egyenlíteni, náluk csak Pavlikban és Salesben volt benn a pont. A végén a Keller Ákosnak kiosztott technikai és az ebből vezetett négypontos paksi akció fokozta az izgalmakat, és Crocker is tenni akart idő előtti megőszülésünkért, hét másodperccel a vége előtt kihagyott két büntetővel, de az ASE elrontotta az utolsó dobást, így a megharcolt és megérdemelt győzelem nem maradt el.

Az önbizalomnak jót tehet a siker, mint volt már szó róla, nagyon régen nyertünk alapszakasz-meccset ebben a csarnokban - most pedig talán olyan találkozók jönnek, ahol a támadójáték hibáit is lehet javítgatni, és igazolni, hogy a remek védekezés mellett másféle potenciál is van bőven az idei Albacompban.