Ez alkalommal ráadásul – több, szakavatott megfigyelő szerint – látszott a hazaiakon a felkészültség mellett a „jól hangoltság”, így minden adottá vált ahhoz, hogy egy küzdelmes, de látványban és a jó szellemiségnek megfelelő, tiszta és feszültségmentes viadalon „áldozhassanak” a küzdő felek a sport oltárán, – legyen szó akár a hazai, akár a vendégoldal szereplőiről. Ennek megfelelően indult maga a „nagy valóság” is, kiegyensúlyozottan, összerendezetten. (Bárcsak így maradt volna…)

Az első „nekigyürkőzés” eredményének alakulásából tisztán kivehető; 10-ig egymást váltották a nyert labdák, a szép bombák hol ide, hol oda…, s bár a Vasas már itt osztott pár „ajándékpontot” (rontott szervát), a MÁV „vonata” váratlanul, – ennek ellenére – leállt, valamiért, ha még csak pillanatokra is, de elszállt a lendület. Ez aztán az egész játszmára hatást gyakorolt; minek megfelelően az „otthoniak” lélekben (legalább a szett harmadik harmadától) már a második nekifutásra készülődhettek.

.

Ezt is tették, s helyesen gondolkodtak, mivel sikerült a nyomásgyakorlás, azaz teljes mértékben visszajöttek a játékba. Ha ez még nem lett volna elég, ezen felül, az idegenből érkezetteket rendesen megkavarta néhány kétesnek talált vezetőbírói ítélet, mely nem csupán a hangulatra, hanem az eredményjelzőre is kiült. A fehérváriak tovább folytatták menetelésüket, elrabolták a következő szettet is, amivel már 2:1 lett a javukra…

Itt következett be, a negyedik „futam” derekán az igazi, de meglepő módon nem az „amazonokon pördülő” fordulat. Akkor, amikor már minden „mávos” épp „bontogatni kezdte volna a „gondolatpezsgőt”). Meglepő módon – viszont szinte menetrendszerűen –, pillanatok alatt kapta el a kék-fehér együttest a „sárgaláz”, mert ismét röpködtek a (többség által ismét támogatott) reklamációk, ezúttal a másik térfélről. Kétségtelen; nem egyszer volt látható például az, amint a két ítész egymással ellentétes irányba „vezényelt”.

Innentől nem volt megállás a lejtőn, mindenki sejtette, mi következik. Sokan felálltak – és nemtetszésüknek helyet adva – elhagyták a termet, mások csendben üldögélve, ökölbe szorult kézzel próbáltak meg uralkodni indulataikon. Fésüs edző (több szurkolóval együtt) érdeklődődött is, „meginterjúvolva” a vezetőbírót; „Tetszik a meccs, ugye?”

Erre és az emellett elhangzókra válasz nem, lap és büntetés (nem egy pluszpont az ellenfélnek) viszont érkezett. Ezt követően, akár feleslegesnek is lett mondható minden további kalkulálgatás, a döntő játszma gyakorlatilag a formalitás szintjére degradálódott. Ismét a Folyondár utca „lakói” felé dőlt a mérleg nyelve, – amellett, hogy ők maguk minderre villámgyorsan és parádésan összekapták magukat –, a MÁV Előrére pedig olyan és akkora teher hárult, amit már óriási és elvárhatatlan csoda lett volna, ha „lekezel”.

Sok felteendő kérdés szorult sok emberbe…; de helyettük, velük és értük „valljanak” most a közvetlen érintettek:

Mestermérleg:

Fésüs Irén: Nem játszottunk jól, pedig nagyon akartunk győzni. A vereségünk egyértelműen a bírói hibáknak tudható be. Magyarországon játékvezető ilyet nem engedhet meg magának…! J

ókay Zoltán: Nem igazán voltunk a helyzet magaslatán, gratulálok a Fehérvárnak, de a végéért már a saját csapatomnak is. Talán a negyedik játszma második felétől kezdtünk el olyan higgadtan játszani, mint ahogy egész mérkőzésen kellett volna.

„Belsős szemmel”:

Kondor Tímea: Nagyon jó, élvezetes, szórakoztató volt, rendeset küzdöttünk. Emellé társul az – s ezzel azt hiszem, nem mondunk semmi újat –, hogy néha sajnos szemtanúi és elszenvedői lehetünk olyan „döntéssorozatnak”, mely nem csak hogy negatívan befolyásol, hanem el is úsztat, elsüllyeszt egy-egy mérkőzést…

Ajánljuk még: - http://mavelore.club.hu (Videók pár nap múlva!) - http://www.vasasvolley.hu (az ő olvasatukban… hamarosan!) Ezen linkajánlókkal is szeretné megköszönni a MÁV Előre SC a Vasas ma tanúsított korrekt, tisztes látogatását, mellyel tovább szeretné erősíteni a kettejük között tapasztalható, egyetértésre sarkalló szándékot, törekvéseket.

Magyar Röplabda, Női Extraliga, 5. forduló

MÁV Előre SC Pro Patria Electronics – Vasas-Duna Autó Óbuda 2:3 (-19, 20, 22, -18, -7)

Székesfehérvár, 200 néző Vezette: Farkas, Prukner

MÁV Előre P. P.: Vacsi 7, Papp D. 1, Dzunic 16, Antal A. 11, Tálas 2, Meek 14 Csere: Deli-Germann (libero), Kondor 3 Edző: Fésűs Irén Vasas-Duna-Autó

Óbuda: Szalma 1, Milovics 4, Miklai 15, Nagy E. 7, Dékány 9, Oláh V. 18, Takács 25 Csere: Vatai (libero), Szalma, Lutter, Lévai Edző: Jókay Zoltán

Az eredmény alakulása:

1. szett: 3-1; 5-7; 9-8; 11-13; 13-17; 14-21; 17-24

2. szett: 2-3; 8-7; 14-11; 18-15; 21-18; 24-20

3. szett: 2-3; 6-6; 12-10; 16-14; 22-19; 24-21

4. szett: 3-4; 7-8; 9-12; 12-12; 15-20; 18-23

5. szett: 0-6; 3-8; 4-12; 6-13

Lapzárta után érkezett:

Juniormérkőzés

A juniormérkőzésre sem csillapodtak a kedélyek. Kőnig Gábor helyett ezúttal Jókay Zoltán ült a kispadon, hiszen másodedzőnk betegség miatt felmentést kapott erről a találkozóról. Csak úgy, mint a felnőtteknél, a junioroknál is a negyedik játszmában szabadultak el az indulatok. Előbb Dékány ütését ítélték outnak tévesen a bírók, majd Dzunic Anna törte ketté kis híján az antennát, ám a pontot még is a fehérvár kapta a pontot, mert állítólag Vasas-blokkról ment oda a labda. Jókay Zoltán ekkor sárga lapot kapott, majd miután Tálasnál nem fújtak le egy egyértelmű emelést a mi edzőnk is a kizárás sorsára jutott. A játékvezetői ámokfutást ezúttal a hazaiak bírták jobban és megnyerték a találkozót.
Forrás: vasasvolley.hu"