Oláh Lóránt, a hazai csapatkapitánya azt mondta a mérkőzés szünetében, hogy a játékban nem volt három gól a két csapat között, de őket nagyon megfogta a gyors tizenegyesgól, illetve utána a védelmi hibából kapott második. Egyet érthetünk vele, valóban rövid idő alatt kétgólos előnybe került a Vidi, s attól kezdve biztosan kézben tartotta a mérkőzést.

A teljesen egyértelmű büntetőből szerzett bajnoki gól egyébként egyben rekordot is jelentett: korábban nem hogy a második percben, de az első tíz percben sem szerzett gólt a csapat az őszi szezonban. Nyilvánvalóan meg is nyugtatta a korai vezető gól a fehérvári játékosokat, ugyanakkor nagyon kellett Mladen Bozsovics bravúrja is az ötödik percben: megmentette csapatunkat az egyenlítéstől.

 A Rákóczi a folytatás egy részében többet birtokolta a labdát, mégis jött két újabb Videoton-gól, ezek valójában eldöntötték a találkozót. Érdekes: Alves kétszer, Vasziljevics egyszer került be a góllövők közé, éppen úgy, mint a harmadik fordulóban, az MTK elleni, idegenbeli mérkőzésen. (Az 3-0-ra végződött.) A második félidőben végig látszott a játék képén, hogy az egyik csapat háromgólos előnyben van.

A kaposváriakban nem volt elég erő nemhogy a fordításhoz, de a felzárkózáshoz sem, a Videoton pedig megelégedett az eredmény tartásával. Ebben a játékrészben leginkább Szakály Dénes aktivitása volt feltűnő. De helyzetbe került a másik cserejátékos, Nemanja Nikolics is. Azért ez a félidő sem telt el gól nélkül: Elek Ákos az idény során már harmadszor szerzett bajnoki gólt.

Ezzel eldőlt, hogy a Vidi a legutóbbi három idegenbeli mérkőzésén, a KTE és a Kaposvár elleni bajnokin, illetve köztük a Baja elleni Magyar Kupa-találkozón, egyaránt négy találatig jutott. Az utolsó negyedóra kezdetén Oláh Lóránt igazolta klasszisát, majd ugyanő kihagyott egy nagy helyzetet – most ez belefért. Legfeljebb azért volt kár, hogy Bozsovicsnak nem maradt a „clean sheet”: ez lett volna az első augusztus 14., az MTK elleni bajnoki óta.