A szervező szakemberek az alábbi rövid feltáró-leíró összefoglalót adták Hóman Bálintról és tevékenységéről. Ez lehet az alapja a konferencián elhangzó előadásoknak és műhelymunkának is:

„A konferencián neves magyar történészek értékelik a politikai szerepvállalása miatt mindmáig vitatott szerepű historikus, Hóman Bálint munkásságát. Történészi tevékenységét mindenki elismeri; egyöntetű a szakma véleménye, hogy a legkiválóbb magyar középkorászok között van a helye. Politikai működése azonban igencsak ellentmondásos volt.

Vallás- és közoktatásügyi miniszterként (1932–1938 és 1939–1942) fontos és előremutató intézkedéseket hozott, valamint valósított meg, a „nagypolitikába” keveredve azonban számos vitatható döntést hozott, súlyos hibákat is vétett. Székesfehérvár országgyűlési képviselőjeként (1932–1945) sokat tett a város fejlesztéséért és felemeléséért. Hómant 1946-ban háborús bűnösként elítélték, 1951-ben a váci fogházban hunyt el. A rabtemető jeltelen sírjában megtalált földi maradványait 2001-ben azonosították, ugyanebben az évben Tasson temették újra.

A Hóman munkásságával foglalkozók többsége szerint politikai rehabilitációja nem, tudományos rehabilitációja viszont mindenképpen indokolt. Hómant ugyanis – sokakkal együtt – 1945 után kizárták a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak sorából, ahová – a többi eltávolítottal ellentétben – a rendszerváltás után sem került vissza, miközben a poszthumusz tudományos jóvátételt mindenképpen megérdemelné.”

Az ülésszakon - amelyen Hóman életének és tevékenységének kiváló ismerői adnak elő – politikusok és azon intézmények vezetői is felszólalnak, amelyeket egykor Hóman irányított.