Elsőként, K.M. a főtámogatóról (Pro Patria Electronics INC) tartott némi tájékoztatót. A kezdetben, majd folytatólagosan az LM Ericsson „telekommunikálható” ténykedését alelnöki pozícióból segítő svéd üzletember (Peter Wilhelm) által megálmodott cégcsoport olyan felderítő, mikrohullámú elven működő radarok (lásd. Beagle) gyártásával is foglalkozik, melyek kitűnő mérnökök és elektroműszerészek kezei által a legkülönfélébb technikákkal, modulokkal vannak ellátva. Wilhelm úr meglehetősen sokoldalú; az ipari-, menedzsmenti életforma mellett tehetséges gyermekei vannak, számos végzettséggel rendelkezik, kedveli a filozófiát, a művészeteket (Art Centert működtet).

Nemrég pedig újra felfedezett „magának” még egy a magyar sporton belül rejlő, rejtőző szépséget, értéket is, közelebbről; a 101 éves kora ellenére mindig elszánt és fiatalos MÁV Előre SC röplabdás lányait, valamint Dévényi Tibor ügyvezető elnököt (aki több évtizede, fiatalkora óta áll a Vasutas Egyesület élén) és Fésüs Irént, a neves és mindig tettre kész szakedzőt.

Ezt követte (a megbeszélés) második, inkább a MRSZ jelenlegi elektronikus adatközlő rendszerének szóbeli „revideálása”. Káldor úr előtárta ötleteit, melyekkel át lehetne hidalni a még nem kész állapotú, egyelőre „tervezőasztalon” lévő technológia nemlétét, legalább időlegesen, a végleges verzió megszületéséig.

Fotó: Káldor Márk

A kínált (és akár a későbbiekben állandósítható, megformázható) tervben szereplő mobil-applikációknak is olcsó, baráti „csomag” tartalmazna egy bármely (GPRS/3G/Wifi) előfizetéssel rendelkező (GPS-es?) „egyentelefont”, egy előkonfigurált webes böngészőt, illetve egy MRSZ-oldali vagy attól eltérő „vészjelzőt” (a MRSZ oldalán), amelyen keresztül a csapatok eljuttathatnák a Szövetség felé (a megfelelő, jegyzőkönyvhöz köthető) az aktuális és szükséges információkat.

Ugyanígy, a MÁV Előre részéről már bevezetett „élő fotós blog” is a mai modern elveknek megfelelően (lásd. Facebook) „közösségi szemléletűnek” tűnik, a Szövetség ezt is fontolóra veszi a fentiekkel együtt és várja K. M.-tól a további, részletesebb bemutatókat. (A cikkben szereplő kép pontosan erről az élő sávról lett „lehalászva”, mely telefonnal „lőtt” kép a készületétől számítva pár másodpercen belül a Blogon landolt.)

A végső megoldást természetesen egy webes felülettől is függetleníthető kliensprogramban látná mindkét fél (visszatérve a tájékoztatói oldalágra), – attól függetlenül, hogy annak is meglehet a maga hátulütője. A következő pár perc szintén, még inkább a jövő irányába fordította a partnereket. Szó került a Megyék, Régiók bevonásának lehetőségeiről (immár sokkal szűkebbre véve, mint a legutóbb…).

A Szövetségtől nem állna messze, hogy akár újból és újból áttekintse, akár át is szervezze részlegesen keretrendszerét. Tervezendő régióbajnokság, Röplabdás Road Show, az év közben (leginkább év elején) befolyt büntetések tisztes módon történő beforgatása és felhasználása, köz- és nem magáncélokra… mind olyan szociális „előképet” vezetnek fel, melyek által a Szövetség reméli, hogy lehetőség nyílik nem csak a „fanatikusok” és „veteránok” megtartására, hanem az újoncok sáncra állítására – legyen szó akár városokról-falvakról –, a legkisebbek hálóhoz mérésére…

Egyszóval; a röplabda jövőjének realizálása és az ideák minél sürgősebb megvalósítása mindenki érdeke, azaz a közös cél és szempont. A „zárótételben” Elsik István megjegyezte, hogy gyakran 8-22h-ig tart a munkaideje, egyszerűen azért, mert jelenleg és egyre inkább szívből teszi, amit tesz. Beszélgetőpartnere (a tárgyalás végét követően) így nyilatkozott:

„Habár első hallásra és általában ezt „nagyzoló kijelentésnek” tarthatnánk, mégis úgy érzem – arról lettem meggyőzve –; hogy ez alkalommal pontosan ebből, a néha valóban „14-es tortából” kaptam egy igen ízletes szeletet…”