Nem az utóbbi meccseken látott jó védekezéssel és lendülettel kezdett az Albacomp, ez pedig megbosszulta magát, mert a vendégek légiósai igazolták jó hírüket. Cunningham és Wilson mozgatta a szálakat a Kaposvárban, később kiderült, ez egész mérkőzésen így marad, mondhatni légiós-függőségben szenvedett az ellenfél, de a meccs elején ez nem tűnt szenvedésnek a számukra.

Kilenc ponttal is megléptek a Werner révén frissen igazolt amerikait is bevető somogyiak. Az Alba sokat hibázott védekezésben, és mintha a vártnál nehezebb rajt támadásban is elbizonytalanította volna Hangáékat. Nem nagyon járt a labda, sok volt a dobás, de pontatlan, hiába próbált (a gyorsan gyűlő személyi hibák miatt részben kényszerből) cserélgetni Braniszlav Dzunics. Simon Balázs érezte úgy, hogy ha nem megy a dobóknak, akkor neki kell élre állnia, rendre megverte ellenfelét egy-egyben és majdnem hibátlan dobásteljesítménnyel zárkóztatta fel csapatát.

A kapitány lassan a többieket is magával ragadta: Ádám betalált kintről, amivel megadta a jelet, mert ezután Crockernek két, Bódinak egy hármasa esett be. A magyar játékosok a túloldalon szinte semmit nem tettek hozzá a pontterméshez, ezért Fekete Ádámnak sokat kellett játszatnia a három amerikait, ami fáradáshoz vezetett. Sikerült is fordítaniuk Simiéknek, de ekkor egy rossz játékvezetői ítélet után (Cunninghamre mintha sem a lépés- sem a három másodperces szabály nem vonatkozott volna...nem először) a hevesen reklamáló Dzunics technikait kapott, s az ebből szerzett kaposvári pontok kizökkentették az Albacompot.

Nehezen sikerült előnyt kicsikarni a szünetre. Utána azonban jól folytattuk, összeszedett játékkal és az eleje óta várt védekezéssel 7-0-val nyitottuk a második félidőt, a különbség tíz fölé kúszott és már csak ritkán jött ez alá. A Kaposvár képtelen volt mezőnyből betalálni, s bár a negyedik negyedben töménytelen büntetővel operálhattak a vendégek (főleg Wilson élvezte ez a játékvezetői felfogást, csak a vonalról talált be fordulás után), ez nem nagyons egített rajtuk.

Legfeljebb arra volt jó, hogy szaggatott, nehezen élvezhető legyen a játék. Hanga remek megoldásai társultak Simon végig kiegyensúlyozott, jó teljesítménye mellé, Jones szedte a lepattanókat, a csapat pedig ha nem is sziporkázó játékkal, de behúzta a kötelező győzelmet. Ami simább is lehetett volna, ha nem ragadunk be a rajtnál.