Center poszton fehérvári fölényt vártunk, miután az ifjú reménység, Tóth ádám nem léphetett pályára a vendégeknél. Nem volt meglepő tehát, hogy Jonathan Jones sűrűn helyzetbe került a rutintalanabb Tóth Gergely vagy Kinter mellett. De az elrontott helyzetek pedig luxusnak minősültek, mert a Zete jól csinálta azt, amivel esélye lehetett. Kintről olykor extra kosarakat szereztek a vendégek, visszacsentek pár támadó lepattanót is, a gyors indítások megakadályozása érdekében pedig nem szégyelltek faultolni.

Vojvoda remeklésével (10 pont az első negyedben) vezettek is tíz perc után. Azért Jones lassan elkapta a fonalat, főleg ő csalta közelebb az Albacompot, amely aztán Bódi bravúros, emberről dobott triplájával és a ráadás büntetővel fordított. Elhúzni azonban ekkor még nem sikerült, ahhoz mezőnyből is jobban kellett volna célozni. A félidő végén Hanga két triplájnál (a második dudaszóra esett be) végre megvolt ez is, az addigi legnagyobb különbség alakult ki szünetre. Kár, hogy hazai szempontból a legrosszabb periódus következett ezután, főleg támadásban bizonytalanodtak el a fehérváriak.

A szívósan küzdő, Williams vezérelte Zete pedig nem adta fel, Wilson tovább szórta a triplákat, s felrémlett egy szoros végjáték esélye. Az utolsó negyedet azonban 7-0-val kezdte az Alba, Hanga Ádám újabb hármast, majd gyönyörű kétpontos kosarat varázsolt, az utolsó öt percre pedig már csak azért sem maradt kérdés, mert közben tovább fogyatkozott a vendégcsapat. Vojvoda bokasérülése és Tóth szerencsétlen esése miatt Völgyi Péter szinte minden variációs lehetőségét elvesztette, amúgy is fáradó csapata beletörődött a vereségbe.

Talán mondható, hogy felőrölte ellenfelét az Alba, amelyben Simon Balázs a második félidőben vezér volt. Az utolsó percekben a zalai cseresor már a gyűrűig sem nagyon jutott el, de a meccs korábban dőlt el, a negyedik negyed elején. Az akkor látott összpontosításra építhetünk a későbbiekben, hiszen rangadót csak így lehet nyerni.