|
 Fehér a táj. Minden olyan békés. Mindannyian készülődünk a karácsonyra: megvannak terveink: kinek, mit adunk. Olyan jó szeretni… És ebbe az idilli hangulatba ilyenkor, advent elején mindig megszólal egy durva, kellemetlen hang, mely elrontja a hangulatunkat. Keresztelő Jánost szólaltatja meg az egyház. Alakja, hangja, viselkedése durva, otromba . Ünneprontó. Beleüvölt egy számunkra érthetetlen, sőt értelmetlen szót: térjetek meg!!!
Miért? Mert akit várunk,a Megváltót, nem értjük meg, ha előbb nem változunk meg. Mi ugyanis egészen mást gondolunk, mondunk, teszünk, mint amiről ő mag akar győzni minket. Mi szeretnénk eljátszadozni megszokott nyárspolgári játékainkkal. Látszatra minden megvan:kis ima, gyors vasárnapi mise,…azt hisszük magunkról, hogy nincs bűnünk, megtartjuk a törvényt: farizeusok vagyunk. Olyanok vagyunk, mint régen a patakmalmok:: Ha nem volt víz, nem tudott őrölni:”Nem jár a malom, áll a vitorlája” Áll a vitorlánk, mert nincs energia bennünk. Langyosak vagyunk: félig készek, Olyanok vagyunk, mint a múzeumban a kitömött sas, oroszlán Forma szerint az, ami alája van írva:Sasok vagyunk, de nem tudunk repülni,-oroszlánok, de nem tudunk kiáltani: T é r j e t e k m e g! Megtérni annyi, mint mindent megtölteni, átmelegíteni szívvel, szeretettel. Szívvel nemcsak embereket lehet szeretni, hanem Istent is! Nemcsak testet lehet szeretni,de lelket is. Fáradni nemcsak pénzért lehet, hanem Jézusért is. Megtérni annyi, mint megmozdulni: mi a legcsúnyább bűnöm? És megyek .gyónni! Felveszem ellene a harcot. A megtérés olyan, mint a naprendszer. A Nap ugyan fent van az égen, de mindent megvilágít, átmelegit. Ahány ablak, annyi csillogás: a Napnak fényében csillog……… VÉGRE VALAHÁRA... TÉRJÜNK MEG! |
