A Körmend színeiben nemrég bemutatkozó, ex-szombathelyi Dies kosarával először vezetett a Körmend és meg is őrizte előnyét az első tíz perc végére. Pedig akiktől tartottunk, Bell és Németh totális betlivel tudták le a negyedet.

A folytatásban Hanga Ádám igazolta, hogy már rangadón is képes vezéregyéniséggé válni, visszavettük a vezetést. A Körmend egészen kiváló dobóformája (65 százalék mezőnyből szünetig!) miatt mégis állandóan változott a meccs képe. Bell tizenöt perc után beindult: addig semmi, de ezután három perc alatt kilenc pont került a neve mellé. Viszont ezzel egysíkúbb lett a vendégek játéka, mert az amerikai kedvet kapott a dobáshoz és az egyénieskedéshez. Holott addig többen is jól szálltak be a Körmendbe, Dávid Gergely ponterős volt, Ruják is bátran játszott, s még Hegedűs is első kisérletőből triplát dobott.

Szerencsére erre azonnal felelt Madár Andris, kiszorított helyzetből, a támadóidő végén. Egy-két pontos előnynél többre egyik oldalon sem futotta, színvonalas, fordulatos, remek csata állt félidőben döntetlenre. Tony Crocker, miként az egész csapat, támadásban legjobb meccsét játszotta a szezonban, az amúgy is kitűnő hangulat robbanásig fokozódott, amikor gyors egymás utánban két triplát beemelve hatpontosra növelte az előnyt, ami az addigiak alapján már komolynak tűnt. De nem tartott sokáig, az egyre jobban belelendülő Bell egyéni játékkal versenyben tartotta csapatát.

Csakhogy a Simon Balázs által nagyszerűen irányított Alba védekezésével és a diktált hatalmas tempóval kezdte felőrölni a több embert forgató Sabáli-csapatot. Jókor jöttek Hanga nagyszerű kosarai, Keller remek védekezése - kár, hogy Jonesnál viszont, talán mert kevésbé ment neki a játék, elszakadt a cérna, és egy rossz büntető utáni labdaelrúgással technikait erőszakolt ki magának. Nem volt azonban, ami megtörhette volna az Albacomp lendületét. A záró negyed elején egy káprázatos Hanga-Keller mutatvánnyal tíz lett a különbség (Ádám háttal a palánknak,a védőnek, a csapattársnak tette fel zsákolásra a labdát...), és a roppant magabiztos csapat már egy percre sem engedte ki kezéből a meccset.

A triplapárbajhoz ugyan a végén Ferencz is hozzászólt, de addigra minden eldőlt, az is, hogy eléria száz pontot a második félidőben nagyszerűen játszó Alba. Crockeré volt a dicsőség, és igazán megadta a módját: legalább három embert fűzött fel, mielőtt bezsákolta a századikat. De jött még újabb légpassz, zsákolás, tripla is: parádézó mezőnyemberei nemcsak fontos, de látványos győzelemhez is segítették a Dzunics-csapatot.

Nagyszerű este volt, amelynek végén senki nem maradt ülve a csarnokban. Őrzi régóta tartó veretlenségét a csapat, a közönség pedig, ahogy az ilyenkor lenni szokott, egyre nagyobb és egyre hangosabb. Tökéletes hangulatban zárult a rangadó, két jó csapatot ünnepelt saját tábora - de nem mindegy, hogy a fehérvári publikum a jó játék és az elismerésre méltó küzdőszellem mellett a győzelemnek is örülhetett.