|
 Ma rózsaszínbe öltözteti lelkünket advent liturgiája. Bár az advent és a nagybőjt a visszafogottság, az önmegtartóztatás ideje, mégis mindegyik félidőben felszólít minket az egyház: ne felejtkezzünk el arról, hogy kereszténynek lenni boldog, örömteli életstílust jelent. De miért illik nekünk örülni? Azért, mert minden látszat ellenére nekünk kedvez az isteni irgalom. Az istenszeretőknek végül minden a javukra válik. És örülni kell annak, hogy az egyház már a kezdet kezdetén megtanít az istenes élet „kresz-szabályaira”.
A mai evangélium is erre tanít. Azért jegyezték fel az evangeléisták ezt a keresztelő jánosi jelenetet, mert Jézus szájából hallhatjuk, hogy látszatra minden marad a régiben. Nem fog szabadulni még a nagy próféta sem a börtönből, sőt kivégzik. És nem változik meg a történelmi konstelláció: a rómaiak nem hagyják el Israelt. Az egyéni sorsok továbbra is keservesek lesznek,a földi szenvedés marad! Mégis minden megváltozik, mert az Isten olyan megváltót küld, aki a belső erőviszonyokat változtatja meg. A szenvedésből keresztet formál,- az utolsóból elsővé avatja a lenézett senkit, és a szegény asszony két fillérje többet ér, mint a valuta piacon jegyzett legnagyobb tőkebefektetés. Azért örüljetek, mert a szegények, üldözöttek, megrágalmazottak pártjára áll az Isten. Ezt az adventi stílust kell eltanulnunk, hogy végre megértsük Karácsony misztériumát Boldog az, aki nem botránkozik meg ebben az isteni stílusban. Fennakadás és botránkozás nélkül higgyünk Isten nagyságában és jóságában, mert csodátlanul is választottjaival van az Isten, ki erőt ad és vigasztalást is az elhagyatottságban. |
