/Ehhez kapcsolódik előzetesen: amikor a következő pihenőt tartottuk, egy lengyel útépítőmunkás társulat kérdezte meg tőlem teljes komolysággal, ¬ miközben Meek asszonnyal diskuráltam - hogy arab sejk vagyok-e..., valljuk be őszintén, jogosan. Nagy üzlettől estem el, minden bizonnyal.../

Jómagam a folytatást immár a kanadai légiós (Colette Meek Johnson) és a rutinos libero (Germann Olga) társaságát élvezhettem, előbbi férje ¬ a „tengerentúli-paksi” kosaras kiválóság ¬ „céges” autójában. E helyzetből automatikusan adódik, hogy a szgk. volánjánál (nem, ez most nem az a Volán!) ténykedő Asszonyokkal közelebbről is megismerkedhettem, s ha nem is mélyinterjúba, de barátságos csevejbe torkollott az út további része.

.

Olgáról kiderült; rendkívül jól ért a „táplálkozáshoz”, az egészséges életmód a legfőbb vezérelve, ezt próbálja terjeszteni munkája során is. Bátran ajánlom, hogy aki Budapesten jár és bioboltot keres, hozzá, mint szakemberhez bármikor fordulhat tanácsért, termékekért! (Ahogyan Kondor Tímeához is, aki hasonló adottságokkal, tudásanyaggal rendelkezik...) Olga nagyon reális ember..., tartott attól, hogy esetleg „lekezelik” az adott mérkőzést és ezen rajtavesztenek..., de szerencsére a jogos félelem nem igazolódott be. (Lásd. lejjebb.)

Colette, bár ízig-vérig „északi”, ódzkodik a nagy hidegektől. Amellett, hogy az arizonai egyetemen, a pszichológia szakon – elmondása szerint - nem csupán a vizsgák izgalmai srófolták 50 fokig a hőmérőt. A hölgy egyébként roppant boldog, hogy végül ide sodorták az „áramlatok”, a kanadai válogatottság után (közben). Mindenképp pozitívumként éli meg, hogy Pakson pattogtató férjétől nem kell elszakadnia. Ugyanígy, határozott kíváncsiság dolgozik benne, hogy mik a különbségek és egyezések a magyar sportvilág (felfogás) és az európai között.

Most (a téli szünetben) lesz lehetősége ezt bevizsgálni, mivel vélhetően Párizsba, Ausztriába és Horvátországba is ellátogat kedvesével. Habár a Kontinenst már gyermekkorában, családjával felfedezte, mindig van mit... Mi sem bizonyítja valódibban a ragaszkodást, mint az, hogy miután leváltottuk a sofőri szerepkörből, végig a Simmons-féle NBA-ről szóló könyvet tanulmányozta odaadóan. Azt a felvetésemet, miszerint férje a percekben a röplabdáról szóló értekezést lapozgat, sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudta a nevetéstől.

Szikszai Géza

A megérkezést követően bőven nyílt még idő a „szabadságra”, elbeszélgetésekre..., mivel a „15h-17h dilemma”; azaz a pontos mérkőzéskezdet csak az utolsó pillanatokra tisztázódott. Fésüs edző szerint jobb előbb mint soha... Velős elgondolása ezennel is beigazolódott. Még néhány gondolat, a meccs részletei előtt: 

- Tálas Zsuzsanna végre megtalálta hőn szeretett sapkáját, amit alig szándékozott levenni. Bizonyítékként képpel is szolgálunk (feljebb, „pózolás” Papp Dórával, Pro Patria módra). 

- Dzunic Anna jól „bírja” az angolt..., igaz, ez és a még több területre kiterjedő professzionalitás és hozzáállás mindegyik lányról elmondható (hallották volna a „komoly témákról” való elmés megnyilatkozásokat!).

Tehát nem csak az angol, hanem a többi „tárgy” tekintetében is intelligensek, szépek, kedvesek maradnak. Akik lassan eladósorba... Az egyébként vérre menő találkozó előtt barátságos eszmecserékbe és kiszolgálásba „ütköztek”. Kolozsi edző, és vele minden helyi rendkívül befogadóan, segítő módra nyilvánult meg.

A MRSZ hírhedten és joggal híres (nyíregyházi gyökerekkel rendelkező) gyúrója például – Hankóczi Zsolt ¬ nem csupán a szakmájához ért, hanem „könnytörölgetően” a lányok/fiúk lelki ápolgatását és a vendégszeretet minden formáját is fantasztikusan gyakorolja. Immár a meccsen... a mellettem helyet foglaló Szikszai Géza - a volt röplabdazsonglőr, jelenleg minimum tanácsadó – miközben figyelemmel kísérte lánya és társnői játékát; egyebek mellett külön kitért a nagy ellenfél általános dicsérete mellett Antal Anett és Tálas Zsuzsanna játékára. A tehetségek mozgáskultúrája és elgondolásaik (szerinte is) nagyon megnyerőek.

.

Emellett elemzőmód megjegyezte; egy ilyen flexibilis, mozgékony és fiatal csapat ellen nem lehet csak ejtésekkel győzni, be kell látni. Nem kell hát csodálkozni, hogy a bár most is kápráztatóan eszes – korántsem veterán - Akimova és a többi ügyes, technikás elgondolásokkal gazdag kolléganő nem tudta megtörni az odalátogatók védelmi vonalait, az egzaltáltságig harsogó, belsős szurkolótábor legnagyobb bánatára.

Az apróbb helyezkedési és türelmetlenségből adódó hibáktól eltekintve (sok felesleges hálóba vert labda) élmény volt, mindenkinek. A MÁV a kezdeti „nehézkedő erő” ellenére tehát rendkívül sikeres évet zárt és büszke lehet mindenki a Dévényi Tibor és Fésüs Irén által kézben tartott, az immár Peter Wilhelm (legfőbb adományozó) által is bizonnyal megkedvelt „csipetcsapat” munkájára. /Köszönet jár még a nyíregyházi Vadvirág Vendégháznak, mely a cikk írójának egy éjszakára szállásul szolgált./

Meccsindex: Alapadatok: Extraliga-Nők

Csapatnevek, eredmény: Nyíregyháza Pensumvolley - MÁV Előre SC Pro Patria Electronics 0:3 (20-25,19-25,14-25)

Egyéb, kiegészítő adatok: Nyíregyháza, 100 néző. V.: Nagy L.,Csikós Z.

Hazai csapat: PENSUMVOLLEY: Sipos Z., Roma, Sipos T., Akimova, Szikszai, Czipták Cs.: Sipos T-Tóth B., Sipos Z.-Morvai, Akimova-Kovács A. Edző: Kolozsi J.

Vendégek: MÁV ELŐRE: Antal, Kondor, Tálas, Meek, Papp, Dzunic. Cs.: Papp-Pintér Edző: Fésüs I.

Az eredmény alakulása:

1. játszma: 5:2,10:7,11:11,11:17,20:25

2. játszma: 6:6,10:10,16:14,16:18,19:25

3. játszma: 4:4, 10:10, 11:16, 12:20, 14:25

Mestermérleg:

Kolozsi János: Jó év volt 2010... Most azonban, ezen a meccsen hiányoltam a precizitást. B ár sok a hiányzó. szorosabbat vártam.

Fésüs Irén: ''Megtettük, amit megkövetelt...'' Fáradtan, de jól és jót produkáltunk.

http://mavelotarogato.blogspot.com