|
 Nem véletlen, hogy újból Keresztelő Jánost állítja elénk a mai liturgia. Vele kezdődik az az annyiszor emlegetett „Krisztus előtt-Krisztus után korszak” - az emberiség és a magam életében. Ezért kell odafigyelnünk alakjára, jellemére, küldetésére. Mit köszönhetünk neki? Mutató ujjával Krisztusra mutat, az egyetlenre, akiben bízhatunk, aki megoldja rettenetesen nehéz, kilátástalannak tűnő sorsunkat. Melyek ezek?
1/ Rádöbbent arra, hogy van bűn, és az a legnagyobb akadály az Istenhez vezető utamon. 2/ Végre tisztán kell látni bűneimet, azok súlyát és következményeit minden szépítés és kertelés nélkül. 3/ Egyedül Jézus Krisztus a megváltó, aki Isten Bárányaként magára veszi bűneimet, a világ minden bűnét. A csendes, „leölésre szánt” Bárány és a még csendesebb halász (emberhalász) jelképe annak az isteni műnek, melynek megváltás a neve. Az emberhalászoknak, Jézus apostolainak az a feladata, hogy minket, bűnösöket az Isten Bárányához vigyen. Ezért kell mindannyiunknak találkozni Jézussal. Van még egy üzenete a mai evangéliumnak: két szó. „Rajta maradt a Lélek”. Keresztelő János onnét tudta meg, hogy Jézus a megváltó, az Isten küldötte Bárány, hogy a Szentlélek képében –nemcsak rászállt- hanem rajta is maradt. Találkozni Jézussal és megtérni! Bár ez feltétele mindennek, de nem elégséges. Magyar kereszténynek lenni annyit jelent, mint tartósan, folyamatosan, rendületlenül hívőnek lenni („rendületlenül légy híve, óh magyar”). Hinni és a hitet tettekre váltani, szentségekhez járulni, és szolgálni, szeretni mindhalálig. |
