Jézus két jelképet használ, amikor munkatársakat választ: pásztor és halász. Mind a kettő szelid. Választhatna olyat is, akinek kezében véső és kalapács van, és fából vagy márványból faragja ki alakjait. Vagy választhatna fazekast is,, aki korongjával úgy formálja edényeit, ahogy akarja, hiszen az agyagnak, a fának, a márványnak nincs szava, azt csinál vele a mester, amit akar.

Az emberhalász az apostol szinonimája. Ezt is kétfélekép lehet gyakorolni: horgászbottal vagy hálóval. Bármelyiket használjuk, mind a kettőhöz nagy türelem és alázat kell..- és még nagyobb csend.

Sokan megpróbálták küldetésüket úgy gyakorolni, hogy parancsoltak, ütöttek, vágtak. Firenzében Savonarola , Genfben Kálvin. De ezek nem Jézus emberhalász tipusát testesítették meg. A megtérést, a hitet nem lehet parancsszóra elrendelni.

Hogy mi kell hozzá? Hatvan évvel ezelőtt Capriban éltem át azt, aminek alapján most már lassan meg tudom adni a választ. Meghívtak bárkájukba a híres sziget halászai. Asszonyaik a parton énekeltek, imádkoztak. Naplemente volt. Arany sugarak ölelték át öreg bárkáinkat. Jézust látták szerzetesi mivoltomban. Egyre távolodtunk a parttól.

Szép csendben leeresztették a tengerbe hálóikat. A csónakok nagy kört alkottak. Mindenki egymásra figyelt. Nagy húzás volt. Megteltek a hálók. Kar nagyságú halak százait fogtuk ki.

Csend. Alázat. Béke. Ima. Ének. Kegyelem. Apostolkodni csak így lehet.