- Számítottak ekkora viharra?

- Ilyen súlyú támadásra senki sem számított. Tudtuk, hogy komoly visszhangja lesz a médiatörvénynek, láttuk azokat a pontokat, amelyek az újdonság erejénél fogva vitát válthatnak ki. Az alapján, hogy a nyomtatott sajtótermékek regisztrációja és tartalmi kérdéseinek a szabályozása ugyanabban a törvényben valósul meg, mint ami az elektronikus és online médiumokra vonatkozik, sejteni lehetett, hogy ez lesz a legkényesebb pont. Európában a printmédiumok szabályozása ugyanis nem egy törvényben történik meg az elektronikusokéval. Ennek vannak szimbolikus okai is. A január elsejétől érvénybe lépő magyar médiatörvény számos eleme viszont másutt is ismert.

Kijelenthetjük: ilyen törvény, amilyen a miénk, nincs még egy, ez tény és való, viszont a francia vagy a német médiatörvény is teljesen egyedi. Magyarán: nincs két ugyanolyan médiaalkotmány. Ha az unió megvizsgálja az elfogadott jogszabályt, és adott esetben bele kíván szólni a nemzeti szabályozásba - amire egyébként nem feltétlenül van hatásköre -, akkor szerintem joggal várhatjuk el, hogy vegye górcső alá a német, a francia vagy a brit mintát is, és ugyanúgy vizsgálja meg, a sajtószabadság az összes uniós tagállamban hasonlóképpen érvényesül-e, mint nálunk. Tehát ugyanígy kérdéses, mi a helyzet e téren Görögországban, Szlovákiában, Hollandiában, Svédországban, és még sorolhatnánk.

- Az Európai Bizottság jogtechnikai és jogharmonizációs kérdésekben fogalmazta meg kifogásait. Ön szerint mikor születhet végső megállapodás?

- Sólyom László volt köztársasági elnökkel értek egyet, aki azt mondta nemrég egyik előadásában: ha a magyar médiatörvénnyel kapcsolatosan valamiféle korrekcióra van szükség, azt nem egy európai biztos vagy bizottság fogja megmondani, hanem a magyar Alkotmánybíróság. Amennyiben az AB valamilyen aggályt fogalmaz meg, az Országgyűlésnek lépnie kell. Ettől függetlenül elfogadható szempont, hogy bizonyos uniós elvárásoknak eleget tegyünk, de csak addig, ameddig azok nem sértik a szuverenitásunkat és az önálló törvényhozásunkat.

A franciáknál például állami protekcionizmus van a saját kultúrájuk védelme érdekében, minden területen, beleértve a médiahasználatot is. Mi több tekintetben a francia példát vettük alapul, eszerint határoztuk meg, a műsoridő hány százalékát kell egy médiumnak magyar zenei művek bemutatására fordítania. A parlament tavaszi ülésszakában meg fogjuk vizsgálni, milyen irányban van valamiféle együttgondolkodási, megegyezési lehetőség az unió illetékes szerveivel. A szakbizottsági tárgyalások után a plenáris ülés elé kerülhet a médiatörvény a szükséges módosításokkal együtt, ha egyáltalán szükség lesz erre.

- A vádak szerint a központosított hírszolgáltatás felszámolja a sokszínű médiát. Mi erről a véleménye?

- Ez nem igaz. A piacon egy közszolgálati és egy nagyon változatos magánrendszer működik. Lehet arról beszélni, ki mennyi támogatást kap, de nem hiszem, hogy ezek olyan kérdések lennének, amelyek a sajtószabadságot bármilyen formában veszélyeztetnék. Az, hogy a közszolgálati rendszert hogyan alakítjuk át és milyen modellt hozunk létre, pusztán szakmai kérdés. Ezen érdemes vitatkozni, szakmai mederben tartva a vitát, de az ellentétek nem erről szólnak, hanem politikai töltetük van: a kétharmados többséggel rendelkező magyar kormányt és annak miniszterelnökét, Orbán Viktort támadják.

- Erre az Európai Parlamentben is láthattunk példát...

- Ha valaki úgy gondolja, hogy Daniel Cohn-Bendit beszéde - amely gyakorlatilag nem volt több, mint "üvöltésfolyam" - egy mértéktartó, udvarias, az európai normákhoz igazodó, tárgyszerű és szakszerű felszólalásnak minősíthető, akkor érzésem szerint nem ugyanazt a közvetítést látta, mint amit én. Megítélésem szerint a képviselő mint egy őrült üvöltött végig a felszólalásában, Orbán Viktort elmondta mindennek, például Európa Chávezének, de nem tudott három tárgyszerű mondatot sem megfogalmazni arról, hogy a médiatörvény miért nem jó, pontosabban mi benne a rossz. Kifejezetten populista módon fogalmazott. Teljesen egyetértek Mezei Balázs filozófussal, aki azt nyilatkozta az egyik blogon, vegyék már észre, Cohn-Bendit az Európai Parlament Torgyánja.

- Kormánypárti politikusok többször hangoztatták: a médiatörvényt övező viták hátterében a szocialisták állnak, és az ügyben bizonyos külföldi tulajdonú, különadó megfizetésére kötelezett cégek is érintettek.

- Azt kell látni, hogy az a cirkusz, ami Magyarország ellen megindult, alapvetően nem a médiatörvényről szól. Nem véletlen, hogy a lejárató kampány - beleértve azokat a leveleket is, amelyeket hazánkkal szemben fogalmaztak meg a különadó által sújtott multivállalatok - az uniós elnökség idejére esik. Ha a törvényt fél évvel később fogadjuk el, valószínűleg akkor is hasonló jellegű támadások értek volna bennünket, de nem kavarnak ekkora vihart.

- Ön azt állította, sokszor azok támadják a médiatörvényt, aki nem is olvasták. Valóban ilyen szomorú a helyzet?

- Nem egyedi eset, ez nagyon sok törvénynél tapasztalható. Kaptam olyan e-maileket, ahol a levél írója eleve azt fogalmazta meg, hogy nem is akarja elolvasni a médiatörvényt, mert ez nem az ő dolga, viszont hisz a bírálóknak. Ezen az alapon nem lehet értelmes párbeszédet folytatni. Ez nem szakmai, nem politikai, hanem érzelmi, egyfajta identitást megvalló szint, aminek nem sok köze van ahhoz, milyen az európai gyakorlat, és attól mennyiben tér el a magyar.

- A nemzetközi bírálók tárgyi tévedésekbe csúsztak bele a médiatörvény értelmezésekor.

 - Azt látom, akár a médiatörvényről van szó, akár a sajnálatos és szerencsétlen filozófusvitáról, amely az utóbbi időkben kialakult, hogy az öreg kontinensen egyfajta értelmiségi szerepválsággal is szembe kell nézni. Az európai újságírásnak és a baloldali, liberális értelmiségnek háborog a lelkiismerete. Ez nyilvánvaló, sőt összefügg a válsággal is. Európa olyan súlyos problémákkal küszködik, amelyeket ha nem számol fel, akkor bődületes versenyhátrányba kerül például Kínával vagy más feltörekvő országokkal szemben.

- Többféle megoldási alternatívát hallhattunk a miniszterelnök úrtól az Európai Parlamentben.

- Orbán Viktor viszontválaszában nagyon sok lényeges dologra felhívta a figyelmet, amivel az európai politikai nyilvánosság és az értelmiség jelentős része nem tud mit kezdeni, ugyanis nem érti azt a fajta határozott, karakán kiállást, amit a magyar miniszterelnök mutatott. Ennek természetesen erőteljes belpolitikai üzenetei is voltak. Válaszainak jó része a hazai közönségnek szólt, és azoknak, akik belülről generálják a problémákat.

- Egyes sajtóorgánumok kifogásolják a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság jogalkotási és jogalkalmazási képességét. A Médiatanácsot alkotó tagok személyét is érték támadások.

- Szögezzük le egyszer és mindenkorra: a Médiatanácsba a Fidesz nem delegált tagokat. A testület tagjait az Országgyűlés választotta kétharmados többséggel, ugyanúgy, mint anno az ORTT-nél tette. Amikor a mandátumok lejárnak, szintén kétharmados többséggel kell majd megválasztani a tagokat, a pártok erőviszonyaitól függetlenül. Vannak Európában olyan országok, ahol nem a parlament választja a konvergens hatóságok tagjait, hanem a kinevezések a miniszterek döntései alapján történnek - sokkal direktebb politikai befolyás hatására.

Nagyon sok olyan szerv van, amely egyszerre jogalkotó és jogalkalmazó, például a Magyar Nemzeti Bank. A Médiatanács elnökének is van rendeletalkotási joga, rendeleti úton megszabhatja a frekvenciadíjakat. Ebben semmi kivetnivalót nem látok. A kilencéves mandátum is nehezen kifogásolható, hiszen Magyarországon vannak olyan testületek, például az Állami Számvevőszék (ÁSZ), amelynek elnökét sokkal hosszabb időre választják meg. Ez az ÁSZ elnöke esetében 12 év.

- Ön szerint várhatók újabb tüntetések a médiatörvény ellen?

- Nem vagyok jós. Ha az lennék, szívesebben jósolnám meg a lottó nyertes számait. Kormányellenes akciókra lehet esély, ezekre én is kíváncsi vagyok, de személy szerint leginkább Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédét várom.

- Szalai Annamária az egyik interjúban az internetszabályozás szükségességét említette. Ez ügyben mire lehet számítani?

- Az internetszabályozás nem könnyű, de szükséges. Vannak az Internettel kapcsolatban olyan, nem a tartalommal összefüggő problémák, amik kifejezetten a nemzetgazdaságot érintik. Tíz éve azt látjuk, hogy a nyomtatott sajtótermékekből a hirdetési bevétel átáramlik az online felületekre. Két-három éve pedig az is megmutatkozott, hogy ezek a pénzek gőzerővel mennek ki Amerikába. Azok, akik korábban a magyar hírportálokon hirdettek, szépen átviszik a hirdetéseiket a különböző külföldi tulajdonú közösségi oldalakra és megosztókra.

Az egyik liberális magyar hetilap szerint ez elektronikus imperializmus. Világosan jelzi: itt egy pénzelszívó rendszer működik, és ennek nyereségei, beleértve az adóbevételt, nem a magyar államkasszába vándorolnak. Ezzel a helyzettel sürgősen kezdeni kell valamit. Nem hagyhatjuk, hogy a globális reklámpiac elszívja a lokalitástól a forrásokat. Ez bizonyos idő után kulturális kérdés lesz, hiszen a helyzet veszélyeztetni fogja a médiumok jövőjét.

 - Milyen intézkedésekkel lehet hatékonyan kiszűrni a jogsértő médiumokat, segíteni az ellenük való fellépést?

- A médiatörvény területi hatálya nem terjedhet túl Magyarországon. Mi sem örülnénk, ha egy másik ország akarná a mi ügyeinket szabályozni. Arra joga van egy államnak, hogy korlátozzon bizonyos külföldről érkező illegális tartalmakat, amelyek sértik a magyar polgárok alkotmányos alapjogait. Ezzel a jogosítvánnyal számos ország él, de fontos, hogy ezt úgy tegye meg, hogy a sajtószabadság és az alkotmányos alapjogok véletlenül se sérüljenek.

Sokféle megoldás létezik. Egyiptom az internet letiltásával a lehető legdrasztikusabb megoldást választotta, megjegyzem, az én ízlésemtől ez nagyon távol áll. Létezik a kínai modell, ők bizonyos oldalakat egyszerűen nem engednek megjelentetni. Ennek elsősorban nem is tartalmi, hanem piacvédelmi okai vannak. Magyarország ilyesmit nem tehet meg, hazánk - kulturális értelemben - ennél sokkal nyitottabb.

Maguk a szolgáltatók is használhatnak szűrőket, mint ahogy számos helyen most is teszik, erről a felhasználók sokszor nem is szereznek tudomást. Azon mindenesetre el kell gondolkodni, hogy vannak olyan honlapok, amelyek bizonyos tartalmakat illegálisan használnak fel, jogvédett anyagokért nem fizetnek. Ebbe nem szabad belenyugodni.