Ezért érezzük keménynek, sőt érthetetlennek a mai evangélium állításait. Ezek ugyanis abból a másik világból valók, melyben egészen más igazságok és alaptörvények szerint folyik az élet. Jézus világában a cselekedetek már „csak” következmények.

A mi világunkban pedig éppen megfordítva van:csak a cselekedeteket nézi a világ és mi magunk is. Csak a tett, a teljesítmény, a siker számít, az érvényesülés!-Jézus az eredeti ős állapotot követeli meg azoktól, akik követni akarják.

Mert minden bent zajlik, és mielőtt cselekednénk, előbb az értelmünk és akaratunk akcióba lép. Ezért a tudatos vágy, a megkívánt idegen férfival vagy nővel való titkos szándékunk már eleve házasságtörés. Nem a csábítás, nem a tényleg elkövetett aktus számít „csak” bűnnek, hanem minden gondolat, vágy és bókolás is az, az Isten világában…

Ez itt a forradalom, És Jézus a forradalmár, aki ezt bátran szemünkbe vágja. Mi pedig felkapjuk a fejünket és a személyi jogainkra, a gondolat-, a szólás szabadságára hivatkozva, vérbeli liberálisok módján kikérjük magunknak, hogy lelkünkben turkáljon bárki, még ha Jézusnak hívják is az illetőt. Még szerencse, hogy ugyanezt a törvényt állítja fel, amikor igazat, szentet, jót, szépet szeretnénk alkotni. Neki már a szándék is annyi, mintha megtettük volna, ha igazán követni akarjuk