Olyan első félidőt játszott a két csapat, amilyenre számítani lehetett: a Videoton dominált, játékosaink többet birtokolták a labdát, sőt az első negyedórában akár több gólos előnyt is szerezhettek volna, de a Vasas-Híd egyre bátrabban futballozott és kiegyenlítettebbé tette a játékot. Meglepő volt, hogy milyen jól játszik a hazai csapat középpályás négyese, hiszen eben az összetételben gyakorlatilag először futballoztak együtt.

A fordulás után - a legutóbbi két Vidi-Vasas dramaturgiája alapján - Videoton rohamokra számítottunk, mégis a Vasas kezdte jobban ezt a játékrészt. Arról azért nincs szó, hogy a hazaiak helyzeteket kialakítva, a maguk javára fordították volna a meccset, de tény: megnyugtatólag hatott, hogy Mladen Bozsovics, amint a hét közepén Pakson, ezúttal is magabiztosan állt a vártán. Eltelt vagy negyedóra, mire a Videoton lábra kapott, és kétségtelenül jól jött ehhez, hogy a 60. perctől emberelőnyben is játszott csapatunk.

A Vidi a mérkőzés statisztikai mutatóiban, a labdabirtoklásban, a szögletarányban, a kaput találó lövésekben, az elszenvedett szabálytalanságokban nagy fölényben volt - egyetlen mutató hibádzott, abban hozta az "ikszet" a Vasas, a gólok számában. Ment előre, küzdött a Vidi az utolsó sípszókig, de nem sikerült betalálni Németh Gábor kapujába, a vágyott háromból egy pont, a remélt nyolcpontos előnyből hat lett.

Azért, ez sem kevés...