Ha lehet, ez ma még inkább igaz az azóta eltelt majd egy évszázad során jelentős fejlődésen átment bjj-re.

Nézzük tehát, mit is jelent mindez a gyakorlatban! Először is a fizikai részét tegyük tisztába. Kétségtelen, hogy kell egy acélos állóképesség amit a megfelelő, célirányos gyakorlatok és maga a küzdelmek sokasága fog megalapozni. Rengeteg jó módszer létezik ezen a téren és biztos, hogy nincs egyedüli üdvözítő megoldás. Annyit azért el lehet mondani, hogy ne 15 körös futásokban gondolkodj a focipálya körül, mert aligha a kívánt eredményt fogod kapni...

Sokkal inkább valamilyen nehézatlétáknak való edzésre lesz szükséged. Pl. robbanásszerű erőkifejtésekre nagy ellenállással szemben, hirtelen megváltozó terhelésekre és komoly fogáserőre, amit hosszan fent is tudsz tartani. Ezt leginkább egy és kétkezes súlyzókkal, kettlebellel, nehéz boxzsákkal tudod kivitelezni, de nagyon fontosak a saját testsúlyos, valamint a párosan végezhető gyakorlatok is. A lényeg talán az, hogy minél jobban szimuláljuk a küzdelem közben előforduló terhelés-típusokat. Meg persze az is fontos, hogy jól "megküldje" magát az ember...

Na, szóval edzettél ezerrel, van kondi de még mindig hamar "elfogysz" és a kék övesek úgy csuknak össze, mint tetőfedő a colstokot? Itt jön a képbe az alcímben említett helyes testhasználat és energiagazdálkodás. Gyakran kérdezik tőlem az edzéseken, hogy hogyan bírom ellenük levegővel a 4-5, egyenként öt-hat percig tartó menetet megállás nélkül, miközben ők rápihennek de mégis jobban fáradnak. A "titok" szerintem abban áll, hogy bár valamivel talán jobb is a kondícióm náluk, de a hangsúly azon van, ahogy az erőmet beosztom. Ha egy kezdővel "gurulok" - főleg ha az illetőnek van már némi előélete küzdő/erősport terén - általában az történik, hogy az első egy-két percben úgy jön nekem, mint egy gőzmozdony.

Közben rengeteg fölösleges mozdulatot csinál, pl. folyamatoson lök és rángat, ahelyett, hogy minél előbb lezárná a távolságot és rögzítene. Ha meg véletlenül sikerül lefognia, akkor sem a testsúlyát használva terhel, hanem minden egyes izmát megfeszítve próbál összeszorítani, aminek következtében másodpercek alatt elfárad és már el is készül az erejével, pedig még van hátra 2-3 perc, amit természetesen kopogással fog tölteni, mert már védekezni is képtelen lesz...

Mivel a jiu jitsu azt jelenti lágy művészet, törekedj arra, hogy magad is "lágyan" dolgozz! Ez alatt olyasmit értek, hogy próbáld az izmaidat ernyedten tartani, csak annyi ideig feszítsd meg őket, amíg kell és csak azokat az izmokat amikre ténylegesen szükség van az adott mozdulat során. (A mindennapokban is folyamatos és fölösleges izomfeszültségben élünk, amit igazán akkor ért meg az ember, ha mondjuk jóga vagy autogén tréning segítségével megtanulja tökéletesen ellazítani magát. Ez a relaxáció, aminek az elsajátítása után döbbensz csak rá, hogy pl. az állkapcsod izmai - teljesen szükségtelenül - egész nap, sőt éjjel is megfeszített állapotban vannak, diszkomfort-érzetet, fáradtságot, fejfájást, stb. okozva anélkül, hogy egyáltalán tudnál róla.)

A "lágysággal" kapcsolatban a lényegét számomra, egy általam igen nagyra tartott harcművész barátom fogalmazta meg:

"Ha karfeszítés közben erővel kihúzod az ellenfél kezét, az még nem jiu jitsu. Vedd rá, hogy ő adja oda."

Most nézzük a mentális oldalát a dolognak. Ezt én két részre osztanám: Szellemi és lelki tényezők. Szellemi alatt értem a technikai és taktikai elemek és alapelvek legmegfelelőbb alkalmazását.

Ezek nagyvonalakban a következők volnának:

- a távolság gyors lezárása - kontaktus kialakítása - megfelelő fogást keresni - egyensúly megtörése - rögzítés leszorítással vagy guard használatával - a helyzetnek leginkább megfelelő befejezés megindítása

Az alábbiakban leírok néhány - általam fontosnak tartott - alapvető stratégiát:

Mindig igyekezzünk az izomerő helyett a lendület, a tehetetlenség, vagy a tapadás kínálta energiákat kihasználni.

Figyeljünk arra is, hogy magunk vagy ellenfelünk testének súlyát megfeszített izmokkal ne tartsuk, húzzuk, támasszuk feleslegesen vagy túl sokáig.

Mindig terheljük az ellenfelet olyan módon, hogy testünk teljes súlyát neki kelljen viselnie, megakadályozva ezzel szabad mozgását és normális légzését.

A fogásainkat úgy válasszuk meg, hogy az izmainkat terhelő erőkarok hossza a lehető legkisebb legyen, viszont ellenfelünket mindig hozzuk olyan helyzetbe, hogy a lehető legnagyobb izom-munkára kényszerüljön.

A kezeinket és karjainkat próbáljuk úgy használni, hogy ha nagyobb erőt kell kifejteni, inkább csak rögzítsünk velük és a hát vagy láb izomzata végezze a valódi munkát. Minden leszorítás, fogás, rögzítés, fojtás, stb. hézagmentes és SZOROS legyen, mert ettől - és nem az erőlködéstől - fogsz igazán erősnek tűnni!! (Aki földharcozott már Max Carvalho mesterrel, az tudja miről beszélek... Amikor az a vékony, mosolygós fiatalember elkap, az olyan érzés, mintha egy gép fogaskereki, vagy valami nagyragadozó állkapcsai közé szorultál volna.)

Azt is érdemes még tudni, hogy testünk legnehezebb része, súlypontja a csípőnk, legnagyobb tömegű és erejű izma pedig a farizom. Ebből az erő-központból kell indítani a mozdulatokat, ami egyben testünk "tőkesúlya", stabilitásának forrása. És az ellenfél irányításához is annak csípőjét kell leszorítani, átkulcsolni, kitámasztani, egyensúlyából kiemelni, fogással rögzíteni.

Végezetül írnék néhány gondolatot a harmadik tényezőről, a dolog lelki vonatkozásairól. A testünk energia-háztartását nagyban befolyásolják a lelki, vagyis érzelmi folyamataink is. Kezdve az olyan kézenfekvő dolgokkal, hogy ha jó a hangulatod, valószínűleg az edzés is jobban fog menni, illetve ha rossz passzban vagy az meg fog látszani a fizikai teljesítményeden is. Van viszont több olyan összefüggés, ami már nem ennyire egyértelmű. Egy laikus például könnyen azt hiheti, hogy az indulat, a düh, a felpörgetettség hasznos lehet a küzdelem során.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a túláradó érzelmek, a feszültség rövid idő alatt teljesen "leszívja" az energiáinkat. Bár nem véletlenül alakult ki az emberben, hogy veszélyhelyzetekben felpörögjön, - hiszen ez sokszor megmenthette akár az életét is - de az adrenalin-bomba hatása csak néhány másodperces, "üss vagy fuss" - akciók indításához elég.

Azután eluralkodik az emberen a gyengeség és remegés, a légzése felszínes, ziháló lesz, nem jut elég oxigén a szervezetébe, izzadni kezd, érzékelése és tudata beszűkül, cselekvőképessége nagyban korlátozottá válik. Amennyiben tehát egy vagy több, hosszú percekig tartó, kemény menet vár rád, próbáld megőrizni a higgadtságodat! A légzésedre is figyelj oda, nagyon sok múlik rajta! Legyen egyenletes és mély, akkor nem fogsz kifulladni és segít az elméd nyugalmát is megőrizni.

Gyakran látom, ahogy a küzdelem alatt a kezdőbb embereken eluralkodnak a negatív érzelmek, (ahelyett, hogy ők uralnák azokat...) szinte vicsorogva, hörögve rontanak a másiknak. Közben pedig túlhevülnek és rengeteg energiát veszítenek a pitbull-szerű szájzár, a csapkodó, felesleges (és nem mellesleg sérülésveszélyes) mozdulatok, a rekeszizmok megfeszítésével kipréselt sziszegés, stb. által.

Néha még "kiai" szerű hangokat is hallatnak egyesek, amire mondjuk egy törés-technika során igen nagy szükség is van, - hiszen ott egyetlen idő pillanatba sűrítve és a tér egyetlen pontjára kell fokuszálni minden energiánkat - ellenben földharc közben nem sok hasznát veszed, mivel itt a lényeg, hogy kibírj akár 5-10 perc folyamatos küzdelmet is. Ráadásul ez a dolog nem erről szól, hidd el. Itt nem az erő számít és az erőlködés még annyit sem. Ezzel el is értem gondolatmenetem végére, ahol szerintem a lényeg lakozik, vagyis: ez a fajta harcmodor arról szól, ki tud több technikát a másiknál, ki az aki minden helyzetre ismeri a megoldásokat, ki jár mindig egy lépéssel a másik előtt.

Az egész fejben dől el. A testnek "csak" annyi szerepe van a dologban, hogy képes legyen végrehajtani és kibírni amit kell. A szellemed irányítja az anyagot, könnyedén és lágyan. Játszik vele. Nem véletlenül szokták találóan "test-sakk" névvel is illetni ezt a stílust. Mindebből az következik, hogy ha győztesként szeretnél a küzdelmekből kikerülni, meg kell őrizned a nyugalmad és nem veszítheted el a fejed, hiszen akkor sokkal könnyebben fogsz elfáradni, megsérülni és hibázni, amit az ellenfél könyörtelenül ki is fog használni.

Továbbá ahhoz, hogy magad is képes legyél hatékonyan alkalmazni a megfelelő technikákat, hogy a harc hevében pontosan fel tudd idézni őket, hogy a folyamatos, gyors változások ellenére is meg tudd figyelni a részleteket és észre tudd venni a rést az ellenfél pajzsán, ahhoz kristálytiszta tudatra lesz szükséged. Szóval lazítsd el magad, mosolyogj, lélegezz mélyeket, legyél nagyon nyugodt és összeszedett, aztán kézfogás ééés FIGHT!!

Ui.: Köszönöm, hogy elolvastad ezt az írást, remélem segítségedre lesz az Utad felfedezése során! Mindenkinek további örömteli edzést kívánok!

A Dicsőség és Kondi legyen Veletek!

Kapcsolódó cikkünk:

http://www.fehervarihirek.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=8023&Itemid=1