És amint ismét öten indulhattunk csatába, Nagy pazar átadásából Hegyi törhetett egyedül kapura, és nem is hibázott (2-0). Lendületesen, gyorsan és szellemesen jégkorongozott a hazai csapat, szemmel látható volt a sebességkülönbség a felek között ekkor. Hegyi növelhette volna az előnyt, ám pár lépésről a kapuvasat találta telibe. A játékrész derekán négy percen át játszhatott emberelőnyben a Sapa Fehérvár, Kiss révén kis híján meg is szereztük a harmadik gólunkat, amikor is Tóth hajszálpontos átadását centiméterekkel terelte a kapu mellé.

A fór utolsó másodperceiben valósággal össztűz alá vettük a vendégkaput, Budai ekkor kitett magáért. A kihagyott helyzetekkel kapcsolatos közhely újfent igazolódott: Waddell emberelőnyben a kék vonalról szépített (2-1). Bálizs semmit nem láthatott a korongból. Az utolsó másodpercekre is maradt látnivaló: az ihletett formában játszó Kiss pimasz csellel befűzte a védőjét, majd lőtt - Budai nagy bravúrral hárította el a gólveszélyt.

A második felvonásra sem sokat változott a játék képe, egyértelműen a hazaiak akarata érvényesült. Határtalan küzdőszellemünk és tempós akcióink nem egyszer ragadtatták tapsra a szép számú közönséget. Amikor pedig emberfórban Hajós remekbe szabott kapu mögüli feladását az előrelopakodó Orbán gólra váltotta, még nagyobb lett a boldogság e lelátón (3-1). A kedélyeket hamar lehűtötte Szilágyi, aki egy védelmi megingásunk at kihasználva saját kipttanóját értékesítve hozta vissza a meccsbe a sárga-feketéket (3-2).

Kisvártatva újabb ki nem kényszerített hibát követünk el: Bálizs feleslegesen hagyta el őrhelyét, nem sikerült felszabadítania, így Saligának csak az üres kapuba kellett terelnie a játékszert (3-3). A találkozó derekán keződhetett előről az építkezés. Kiegyenlítetté vált az összecsapás, érezhető volt, hogy amelyik csapat gólt tud szerezni, nagy lépést tesz a győzelem felé. Ezt a bizonyos gólt szerencsére a Sapa Fehérvár érte el. A játékrész utolsó másodperceiben Hajós elsőrangú átadással ugratta ki Kisst, aki villámléptekkel megindult Budai felé, és végre lemosolygott rá Fortuna: be is lőtte a szólót (4-3). A befejező húsz percben rátett egy lapáttal a vendégcsapat.

Számukra kulcsfontosságú volt ez a találkozó, nem hagyhatták veszni a pontokat. Bálizsnak egyre többször kellett közbeavatkoznia, nem egyszer bravúrokkal. Ekkor már inkább ellentámadásokra rendezkedtünk be, és a figyelmünk fő fókusza a magas színvonalú védekezésre helyeződött. Az utolsó percre lehívta kapusát Dever mester, ám a döntése nem vált be: Kiss csapott le egy korongra a védőharmadunkban, és 45 méterről, fordulásból csúsztatta az üres kapuba a játékszert (5-3). Felettébb kockázatos megoldás volt, hiszen ha mellé megy a pakk, akkor tilos felszabadítás, és visszakerül a korong a védekezőharmadunkba, de ezúttal bejött a rizikóvállalás.

A végeredményt Nagy állította be, aki Hegyi átadásából szintén bevette az elárvult ketrecet (6-3). A Sapa Fehérvár ezzel értékes győzelmet aratott - teljesen megérdemelten. Sajnos a bajnokság többi mérkőzésének alakulása nem kedvez farmcsapatunk elődöntőbe kerülésének, az esélyeink inkább csak matamatikaiak. A negyedik hely elérése azonban továbbra is reális, és aligha kell hangsúlyozni, mekkora siker is lenne ez.

Mestermérleg, Kóger István:

Sok szoros vereség után kijárt már a csapatnak egy ilyen sikerélmény. Fontos volt a Miskolcnak a meccs, ez a győzelem értékét növeli. Két harmadon keresztül jól játszottunk, a harmadik játékrészben a túlélésre koncentráltunk, ezt önfeláldozó játékkal sikerült is.

Mestermérleg, Bob Dever:

Nagyon rosszul, lassan kezdtünk. Aztán keményen küzdve visszakapaszkodtunk, hatalmas helyzeteket alakítottunk ki, de nem sikerült egyenlítenünk. Sőt, egy szerencsés üres kapus gól megpecsételte a sorsunkat. Ilyen a jégkorong.

Sapa Fehérvár AV 19 - Miskolci JJSE 6–3 (2–1, 2–2, 2–0)