Kezdőlap
Interjú Pécsi Ildikóval Nyomtatás E-mail
Írta: Vakler Lajos   
2008. május 04.

Május 3-án és 4-én mutatták be a Gorsium Régészeti Parkban Aristophanes: A nőuralom, című komédiáját, Pécsi Ildikó, Kossuth-díjas színművész, rendezésében.

- Látom, rajtad van az a borostyán nyaklánc, amelyet a szeretteidtől kaptál.

- Igen, mindig van rajtam valamilyen kabala, ami szerencsét hoz.

- Ezt úgy érted, hogy még mindig szerencse kell ahhoz hogy itt Gorsiumban sikeres előadásokat rendezhess?

- Igen. Ez a mostani előadás is a szerencsének köszönhető, hiszen csak az utolsó pillanatban derült ki, hogy idén is megvalósíthatjuk elképzeléseinket.

- Én még emlékszem, hogy az első Lysistrateban te voltál a címszereplő.

- Igen valóban, de az az előadás még az igaz romok között létrehozott színpadon került bemutatásra. Az egy tudathasadásos állapot volt, mert mi színészek ott álltunk a több ezer éves romok között, és ugyanazokat a szavakat mondtuk, amit annak idején Aristophanes megírt, ez igen felemelő érzés volt.

- Miért a görög vígjáték irodalomból válogatsz a Floraliára darabokat?

- Talán azért, mert a vígjátékban megvan az a plusz, hogy az író úgy találja ki, hogy nevetni is lehet rajta, mert az életből elvett igazságok olyan komolyak, hogy drámát is lehetne ugyanebből írni. Jelen esetben nevetünk azon, hogy a nők elveszik a hatalmat a férfiaktól, de ezt meglehet úgy is írni, hogy vér-komoly a darab. Esetünkben a végén megegyeznek nők és férfiak, hogy együtt akarják széppé tenni az életüket, és ezen nem röhögünk, csak mosolygunk.

- Keretbe zártad ezt a történetet, de most mégis kezdjük az elején. Amikor Aristophanes megírta, komoly darab volt, vígjátéki formában. Mennyire lehet analógiát teremteni a mai viszonyokra?

- Szerintem, lehet hiszen az élet ismétli önmagát, bár a kínai bölcsesség szerint nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Akkoriban és most is egész más helyzete van a nőknek. Ma magától értetődő, hogy női politikusok, női vezetőink vannak, akkor ez nem volt ennyire egyértelmű. Ettől lett vicces a darab, hogy ehhez fondorlatot kellett kitalálni, amiben mi nők jártasak vagyunk, ebben a darabban például a nők hashajtót adtak a férjeiknek, hogy ne tudjanak elmenni a választásokra, majd szakállt ragasztottak és nagyon élvezték amikor megválasztották saját magukat a városállam vezetőinek. Ám kiderült, hogy férfiak nélkül nem működnek jól a dolgok. Mi nők tudjuk igazán, hogy napjainkban is csak akkor sikeres valami, ha azt együtt valósítjuk meg.

- Mennyit lehetett merítkezni a tavalyi előadásból?

- Azt hiszem nem változott semmi. Ami a mostani darabot kicsit mássá teszi, az az, hogy Maros Gábor egész másképp játssza az egyik állami vezetőt és így van ezzel a másik beugrónk Matovicz József is. Mert igaz, hogy a szituáció ugyanaz, de ők másképp fogalmazzák meg a gondolatokat és ettől vagy nevetségesebb vagy komolyabb az adott élethelyzet. Amúgy semmi nem változott.

- Mit üzen nekünk 2008-ban ez a darab?

- Az üzenete az, hogy csak együtt lehet létrehozni maradandó, jó dolgokat az utókor számára. Az erkölcsi normák, a kapcsolatok most is ugyanúgy működnek, vagy jó kapcsolatban élsz vagy rosszban, vagy lehazudod a csillagot az égről és aztán semmire sem mész. Én boldog vagyok, hogy az elmúlt 10 év alatt megbízható, precíz kollégákkal játszhattam. Lehetett rájuk számítani. Ennek a helynek rangja és méltósága van. Remélem nekünk is lesz.

Hozzászólások
Hozzászólást csupán a bejegyzett felhasználó tehet hozzá!

3.21 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."

 
< Előző   Következő >