Legutóbb Szombathelyen 63 pontot dobott az Albacomp, nincs józan szakértő, aki ne tudná, így nem lehet nyerni, pláne, ha a védekezés sem megfelelő. Pontosan tisztában van ezzel Braniszlav Dzunics is, aki elismerte a vereség jogosságát.

Aztán, hogy közben miként sípoltak a sporik meg mit nyilatkozott korábban az ellenfél edzője, az lehet érdekes körülmény, de, hogy meccset nem fogunk nyerni azzal, ha kívülről erre hivatkozunk, az biztos...

Mindez különösen fontos most, hiszen egyre kiélezettebb a küzdelem, aki a harmadik, fehérvári meccset megnyeri, egy győzelemre kerül az elődöntőtől. Ilyen helyzetben csak a teljes összpontosítás lehet célravezető, amibe nem fér bele a mellékes körülmények vizsgálata. Az Albacomp bebizonyította már, éppenséggel a Falco ellen is, milyen, ha tökéletes koncentrációval, vasakarattal és fegyelmezetten játszik. Amikor így volt, esélye sem volt az ellenfélnek...

Nincs más tetendő, mint megint előhúzni a legjobbat a készletből: védekezésben, dobásban, összpontosításban. Joggal hisszük, hogy több jó játékosunk van, mint a dicséretesen küzdő szombathelyieknek, akiknél a kulcsembereket ráadásul az első mecscen sikerült is eltüntetni. Biztos, hogy Doyne vagy Gosa rendesen feldobódott a második meccsen aratott győzelemtől, de ha rajtuk a korábbi védekezést produkálják Crockerék, ismét "kopp" jön a "hopp" után a Falcónak. És ha már kulcsemberek...

Lehet, hogy a nagyon sima hazai siker altatta el kicsit az éberséget, tény, hogy a Savaria Arénában szinte nem volt értékelhető egyéni teljesítmény az Albában. Ez hosszabb szezonban belefér egyszer-egyszer, még ha nem is kellemes, most azonban többé már nem. J.J remekelt itthon, Tony szórta a triplákat, Ádámtól láttuk egyedi mutatványait, Simi pedig igazi vezére volt a nagyszerű csapatnak.

Egészen biztos, hogy ezekből most is mindenre szükség lesz, és persze hozzá az egyre jobban csapatba érő Hendlein Roli pontjaira, a padról érkező segítségre. Hogy mennyire leszünk tartalékosak, még nem tudni, Damian szereplése továbbra is kérdéses, de itt kéretik visszaolvasni a bevezetőben emlegetett Csank-tézist.

Hazai pályán az Albacomp nem kaphat ki a rájátszás egyik kulcsmeccsén, és ehhez a fiúk ismét minden segítséget meg fognak kapni a közönségtől, amely nem fárad, és űzi-hajtja azokat, akik a pályán esetleg igen. A szurkoló elfogult, olykor elborult, de pontosan tudja, mi a dolga, és nem hagyja becsapni magát: aki a pályán őszinte, tőle is őszinte szeretet kap.

Ez az Albacomp őszinte csapat, a botlás után ismét újult erővel fogja űzni az ellenfelet. Nem sírni kell, játszani, márcsak azért is, mert a sport másik közhelye szerint sírni csak a győztesnek szabad.