Aki csak arra járt, lepacsizott vele - Tony Crocker pedig mindenkit mosolyogva fogadott. Az elvileg fekvő gipsszel a lábán a kispadon ücsörgő játékosunkat az ellenfelek is sajnálják súlyos sérülése miatt, persze nálunk senki nem bánta jobban, hogy ebben a szezonban már nem szerezhet újabb pontokat. De a csapat, úgy tűnik, nagyon megfogadta, hogy érte harcolva bizonyítja be, nélküle sem lehet leírni, és ebben a szellemben kezdte a meccset a Paks otthonában.

Jonathan Jones tarthatatlan volt, az első pillanattól hatalmas vehemenciával, mégis hideg fejjel és biztos kézzel rohamozta a hazai gyűrűt. Közben folyamatosan hergelte magát, de nem ő volt az egyetlen, aki harci tűzben égett. Szinte ellentmondás: óriási kedvvel és hévvel, mégis az ellenfél számára halálosan higgadtan használta ki helyzeteit a csapat, miközben védekezésben totálisan elbizonytalanította a Paksot. Igaz, Vojvoda két triplája beesett, de jellemző volt a hazaiak tanácstalanságára, hogy Horváth Imre már az első negyedben három (!) irányítót is kipróbált.

Sem a rutinos Mészáros, sem a fiatal Kovács és Tóth nem volt képes felpörgetni övéit, így nem volt meglepő, hogy a Jones mellett már Simon vagy Hollis kosaraira is építő Alba tízzel ellépett a második negyedben. A paksiak legjobbja, Sales eközben ritkán találkozott a labdával, J.J. egyértelműen fölé nőtt. Johnson azonban többször jól élt a második eséllyel, jött egy periódus (Vojvoda harmadik triplája nyitotta), amikor a palánk alá belépő emberek jóvoltából közelebb zárkózott, sőt majdnem kiegyenlített az ASE.

A nyomás szünetig tartott, de, hogy nyugodtabban menjünk pihenőre, Simi és Ádám hármasa gondoskodott róla - utóbbi az utolsó másodpercekben hullott be, ötpontos előnyt biztosítva a második félidőre. A harmadik negyed többször volt sorsdöntő az Alba meccsein, most is. Szinte tökéletes védekezéssel fojtotta meg ellenfele játékát a Dzunics-csapat, a túlsó palánk alatt pedig a negyed eleji gólcsendből hamarabb lábalt ki, és szépen építgette előnyét.

A lepattanókat is szakmányban gyűjtő Keller Ákos triplát dobott, J.J. folytatta a pontgyártást és a hangulatteremtést, de Damian sem akart elmaradni tőle. Egy ideig még "billegett" a meccs, tíz-tizenegy pontos különbségnél talán visszajöhetett volna a Paks, de amikor tovább hízlalták a különbséget Hangáék, minden eldőlt. A záró szakaszt Bódi Feri duplája nyitotta, ezzel húsz lett közte, a demoralizált hazaiakat pedig Simon rendre triplával taszította még nagyobb letargiába. A végén minden játékosát bevetette az Atom, de már nem a remény jegyében, inkább rápihenve a pénteki meccsre.

Nálunk még futotta Madár Andristól egy szenzációs gólpasszra a szintén igen hasznos Hendlein Rolinak címezve, a legvégén pedig a Simi-Ádám alley-oop sem maradt el, az amúgy sem szomorú vendégszurkolók extázisát fokozandó...

Minden várakozást felül múlóan sima győzelmet aratott az Albacomp, 2-0-ra vezet a bajnoki elődöntőben, vagyis egy győzelem választja el a finálétól. A látottak alapján egyértelműen jobb csapat ellenfelénél - de a következő meccs megint egálról indul. Pénteken Fehérváron ismét az ezúttal látott koncentrálás és pontos játék vezethet eredményre, hogy sokan fogjuk a helyszínen megnézni, nem lehet kérdés.