– Mi a francot keresnek itt? – lép közelebb az egyik.

Barna ing és barna vászonnadrág van rajta.

– Magyarországról jöttünk, a közszolgálati tévének dolgozunk – válaszolom arabul.

Erre elkerekedik a szeme.

– Honnan tud arabul?

– Édesapám szíriai.

Megint hatásszünet – de most én tartom. Csak fél percig, aztán támadásba lendülök.

– Egyszerű tévések vagyunk, semmi rosszat nem akarunk. Csak leforgatni a pusztítás nyomait. Maguknak nem az az érdeke, hogy a világ lássa, mi történik itt?

Nem szólnak semmit, de látom, hogy hatottam rájuk. Az eddig feszült fickók mintha kicsit kiengednének. De a dalnak még nincs vége.

– Kérem a telefonokat, a kamerát, és minden elektronikus eszközt, ami maguknál van – utasít.

Lefordítom Lacinak, és kihalásszuk a mobiljainkat. Egy másik fickó alaposan végignézi a híváslistákat – kiknek telefonáltunk, kik hívtak minket. Elolvassa az utolsó néhány üzenetet is. Amikor végzett, kiszedi az aksit az összes telefonból, és odasúg valamit a barna nadrágos embernek. Csak reménykedni tudok abban, hogy semmi gyanúsat nem talált. Átnézik a zsebeinket, a táskánkat is. Végül a barna nadrágos hozzánk lép.

– Nagyszerű, úgy tűnik, igazat mondanak! Üdv Libanonban!

- az alábbi részlet Al Ghaoui Hesna „Háborúk földjén – Egy tudósítónő vallomásai a válságövezetek megrázó hétköznapjairól” című könyvéből való.

A kötetet a híres szerkesztő-riporter június 7.-én (kedden), 18.00 órakor mutatja be Móron, a a Lamberg-kastély olvasótermében.

Al Ghaoui Hesna az elmúlt években tizenöt országból, számos háborús övezetből tudósította a Magyar Televíziót. Elsősorban a Közel-Keleten mozog otthonosan, hiszen édesapja szíriai. Riportjaival kétszer is Kamera Hungária Díjat nyert.