|
 Mindössze hat hónap telt el Karácsony óta. Félév alatt végig vezetett minket a liturgia a Megváltó életén, karácsonytól a mennybemenetelig. Ez az élet tele van titokkal, váratlan fordulatokkal, elvárásokkal. Hol megnyílik az Ég, és angyalok kórusát halljuk, hol megjelennek és megszólalnak a sátán megszálottjai. Van keresztrefeszítés és van feltámadás. Vagyis a legkülönbözőbb élmények ejtenek rabul minket, miközben lehetetlen nem észrevennünk, hogy a jó és a rossz, az Isten és a Sátán véres párbaja zajlik szemünk előtt.
A virágvasárnapi triumfáló bevonulás után néhány nappal a gonoszság győz, és Nagypéntek d.u. 3-kor – azt hisszük- végleg elnémul az Isten ajka. A mai vasárnap elkezdődik a krisztusi dráma utolsó felvonása. Ennek kisérő zenéje a szentpáli szimfónia felejthetetlen akkordja: ”Halál, hol a te fullánkod? Halál, hol a te győzelmed?” Mától kezdve egyre világosabbá válik, mi az oka a kereszténység és, minden keresztény hívő optimizmusának Ma győződhetünk meg arról, hogy sohasem a gonoszé az utolsó szó, és mégis igaz, hogy utolsókból lesznek az elsők. Ma élvezzük, hogy nemcsak földi gravitáció van, hanem egy annál még erősebb és legyőzhetetlenebb égi vonzás, mely Krisztust és övéit felragadja az égig. Ma értem meg a Te Deumot, a Glóriát, az Alleluját. Ma tudom felfogni, mit jelent szeretni, és miért kell hinnünk a szeretet végső győzelmében. A Mennybemenetel a legyőzhetetlen Krisztus diadalünnepe: Christus vincit! Christus regnat! Christus imperat.! |
