És most megszólal Jézus, és a tízezres tömegnek megmagyarázza, hogy mindezek fölött van még egy, ami az összes elképzelt és felsorolt kincseket is felülmúlja, ez pedig a Mennyek országa, melynek ura és atyja örök boldogságot nyújt azoknak, akik egyszülött Fiát, Jézust követik.

Ezt két példabeszédben mondta el. Az egyikben egy földjét szántó ember bukkan rá véletlenül egy olyan drága kincsre, melyet, ha megszerez magának, dúsgazdag válhat belőle. A másikban egy hivatásos kincskereső, tehát -mai szóval - egy ékszerész határozza el, hogy drága kincs után kutat, és azt meg is találja.

A két példabeszédben van egy közös gondolat: mind a ketten azonnal lemondanak mindenükről, és azonnal eladják, amijük csak van, mert felmérik, hogy a kincs megszerzése után egész életük, sorsuk minden elképzelésüket felülmúlóan megváltozik. És a világ legboldogabb emberei lesznek.

Képzelhető, hogy a templom egereinél is szegényebb hallgatói hogyan fogadták Jézus beszédét. Mindegyikük ott a helyszínem, a zöld fűvön ülve elhatározta, hogy megszerzi ezt a kincset, a Mennyországot. Vajon én miről mondok le és mimet adom el azonnal?