Az Úr Jézus korában az apáknak nagy tekintélyük volt. Ő osztotta ki a munkát: ki hova megy dolgozni.

A példabeszéd két fiúról beszél. Mindegyik másként cselekszik, mint amit először mondott. „Megyek apám a szőllőbe,”és aztán még sem ment,- „Nem megyek”, mondta a másik- és aztán mégis ment dolgozni.

Ma sokan ez utóbbit követik! Egyre többen döntenek úgy, hogy az Atya hívására útnak indulnak mert ráébrednek, hogy egyedül így van értelme életüknek. A felismerést nevezzük konverziónak, megtérésnek, mely nagy erőfeszítést követel, mert tele van útkereszteződéssel.

A konverzio nem azt jelenti sokaknál, hogy egyszerre hátat fordítanak eddigi életvitelüknek, és szentségekhez járulnak. Olykor éveke kellenek, mire elvégzik életgyónásukat. A híres francia akademikus, Alexis Carrel azt mondta: Ha Lourdes-ban saját szememmel látom betegem sebeinek meggyógyulását és azt le is fényképezem, akkor hiszek!

Minden úgy történt, ahogy kérte és „megszabta”, mégsem döntött, hanem azt mondta: még kutatok tovább! Évek teltek el, míg egyszer találkozott egy nagyon egyszerű szerzetes fráterrel. Viselkedése annyira lenyügözte, hogy azt érezte: Jézussal találkozott.

Számára nem volt elég a csoda: rá a példa jobban hatott.

Uram, hívtál,megyek…